Hosszú volt az út, és amióta elindultam, az idõjárás egyre naposabbra és melegebbre fordult. Dél-Franciaországba tartottam egy háromhetes folyóvízi pontytúrára. Jó barátommal, Dave-vel egy franciaországi szupermarketnél beszéltünk meg találkozót.

Amint megérkeztem az áruház parkolójába, azon nyomban megnyíltak az égi csatornák, és szakadni kezdett az esõ. Mindemellett meglehetõsen hideg is lett. Dave elmondta, hogy hallgatta az idõjárás-elõrejelzést, és úgy néz ki, hogy a kellemetlen idõ eltart még egy darabig. A helyzet elkeserítõ volt, mivel a Lot folyón szerettünk volna horgászni, és köztudottan a folyóvízi horgászat eredményessége nagyban függ a vízállás alakulásától, és a hirtelen áradás kedvezõtlen a pontyozáshoz.

A zavaros folyó

Bevásároltunk és elindultunk a folyóhoz, hogy megnézzük, hogyan is fest. Egyikünk sem horgászott még ezen a vízen, de tudtuk, hogy jó néhány nagy pontyot fogtak már itt az elmúlt években. Be kell vallanom, hogy egy picit csalódtam a folyóban… Keskenyebb volt, mint vártam, és sok helyen lakókocsikkal nyaraló családok voltak a parton. Az esõzés miatt a vízszint nagyon magas volt és folyamatosan áradt is. A meghorgászható hely kevés volt, és valahogy nem éreztem jónak a pályát.

Úgy döntöttünk, megnézzük a Lot folyó egy másik szakaszát. Amikor megérkeztünk, a folyócska szörnyen festett: színe a tejeskávéra emlékeztetett, vízszintje magas, sodrása igen erõs volt. A tapasztalataimból tudtam, hogy legalább egy hét száraz idõ kell, hogy érdemes legyen horgászni…

Andy Jones és a flitwicki fiúk átadják a terepet. Szevasztok gyerekek!

Jó tanács, hogy aki messzire megy pontyozni, az mindenképp rendelkezzen tartalék lehetõségekkel, vagyis tartalék vizekkel! Rengeteg készülõdéssel, pakolással és utazással töltött idõ mehet kárba, ha az elõre kiválasztott horgászvizünkön nem tudunk éppen horgászni, és nincs más lehetõségünk, nem tudjuk, hogy merre induljunk. Manapság az inteneten rengeteg információhoz juthatunk a nemzetközi horgászvizekrõl. Természetesen minél többször utazunk, annál több helyismerettel rendelkezünk majd, de tanácsos minden horgászat során felkeresni a környékbeli vizeket is, hátha legközelebb oda megyünk majd horgászni!

Egy hét a Monkey-tavon

Szóval az elsõ hét horgászat – amelyet a Lot folyónál töltöttünk volna – meghiúsult, de azért egy hosszabb, három hétig tartó horgásztúrán nem kell kapkodni. A listánkon a következõ célpont a Monkey-tó volt, amely nem tûnt a legideálisabb választásnak, mivel a tavasz hideg volt, és ez egy meglehetõsen mély vizû tó. Már majdnem májust írtunk, de a tó még az igazak álmát aludta… A választásunkat csupán a tó közelsége indokolta. Hogy röviden összefoglaljam a tónál történteket: Dave fogott néhány 10 kiló körüli pontyot, de a mély víz miatt itt még nem indultak meg a halak… Ennek ellenére a horgászat élvezetes volt, és sokat tanultunk a tó egy új, számunkra eddig ismeretlen részérõl.

A „lapos” Chod rig

Vissza a folyóra

Eltelt egy hét esõ nélkül, és reménykedtünk, hogy a Lot már visszatért a medrébe. Összepakoltunk, és ismét a folyóhoz indultunk, amely mostanra már barátságosabb arcát mutatta. Szinte az egész folyón tilos éjszaka horgászni, este ki kell venni a felszereléseket, de a sátorban meg lehet várni a reggelt. Muszály betartani a szabályokat, mivel szigorú az ellenõrzés. Még alig voltunk ott egy órája, a rendõrök máris megérkeztek és a jegyeket kérték. Sok francia horgászt ismerek, akiket éjszakai horgászaton kaptak és magas összegre büntettek, szóval nem éri meg kockáztatni.

Újra esett

Nemsokára újra eleredt az esõ, és reggelig folyamatosan esett. Rosszabb már nem is lehetett a helyzet, hiszen a vízszint ismét emelkedni kezdett. A túra rémálommá vált, de nem adhattuk fel! Közben telefonon kaptuk a híreket Dave barátaitól, akik a Lot folyó cabanaci szakaszán horgásztak, és fogtak is néhány szép halat. Ennek a szakasznak az az elõnye, hogy meglehetõsen nagy területû, és gáttal van felduzzasztva, így az esõzés nincs jelentõs hatással a vízszintre. Emlékszem, hogy a Lot ezen szakasza akkor vált közismertté, amikor Dave Plummer készített itt néhány horgászfilmet a nyolcvanas években. Abban az idõben itt rengeteg tíz kiló körüli tõpontyot fogtak, de igazán nagyokat nem. Dave barátai a következõ napon indultak haza, mi pedig elhatároztuk, hogy meghorgászzuk a Lot folyó cabanaci szakaszát. Ezen a részen három olyan szakasz is van, amely éjszaka is horgászható.

A cabanaci szakasz

Megérkezésünk után jó darabig csak ámultam a parton. Csodaszép hely volt, meredek, fás völgyekkel, amelyek a vízpartig lefutnak. Hosszasan néztem a vizet és gyönyörködtem, mivel pontyok ugráltak mindkét part elõtt. A hazainduló barátaink elmesélték, hogy a heti átlag pontyfogás 1–3 darab halat jelentett. Reménykedtünk, hogy a kiválasztott hely számunkra ennél többet tartogat majd. Valószínûleg azért bizakodtunk annyira, mert ez volt az utolsó állás mind az éjszaka is meghorgászható zónában, mind a két hónapra lezárt kíméleti terület elõtt is.

Az elõkészületek

Én a horgászhely bal oldalát választottam, ahol egy hosszú, fás partvonal húzódott. Úgy határoztam, hogy a szerelékeimet különbözõ mélységekbe, 3 és 7 méter között helyezem el. A csalim ezúttal is a Nash Baits, Monster Pursuit bojli volt. Kaptam az új 24 miliméteres csalikból is, melyeket itt próbáltam elõször.

Készítettem egy nagy vödörnyi etetõanyag-keveréket, amelybe 15, 20 és 24 mm-es bojlikat, Halibut pelletet és tigrismogyorót raktam. Mindezt leöntöttem egy tálnyi meleg vízbe oldott aromával (dippel). Ennek a pontyok nem tudnak ellenállni! Kezdésnek körülbelül 10 kilónyi vegyes csalit etettem.

A végszerelékem a következõkbõl állt: a fõzsinórom 15 librás Big Game damil volt, amelyre 25 librás elõtétzsinórt tekertem. 30 lb-s Armakord elõkét, 4-es Korda Longshank X horgot és két Monster Pursuit bojlit használtam hóember stílusban.

Az új 24 mm-es Monster Pursuit egyszerűen tökéletes

Erõs felszerelés az erõs halaknak (Armakord és Longshank XS)

Kezdõdik a peca

Jó érzéssel töltött el, hogy végre „bent voltak a botok”. Még a nap is kisütött, a szél azonban erõsen fújt, valósággal fütyült a folyó völgyében. Az elsõ éjszaka csendben telt, ami nem is csoda, mivel meglehetõsen sokat etettem. A reggeli órákban megfogtam az elsõ halat a távolabbi szerelésemen, amit a nagy szélben nem volt egyszerû megszákolni. Egy tíz kiló körüli potyka volt, amely kezdésnek nem is olyan rossz. Egy tervet kellett kieszelnem arra az esetre, ha megjönnek a kapások, mivel a halak könnyedén beszaladhattak a part menti akadók közé. Amikor a túlparti botomon volt kapás, az akasztás után keményen kellett tartani, visszafordítani a halat a mederbe, majd csónakba szállni és a hal fölé menni olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Így elkerülhetõ, hogy a hal beszaladjon a túlpart akadói közé. Egyszerûnek tûnik, de szélben nem az, pláne hogy három irányból is fújt a szél, ami a csónak kezelését meglehetõsen nehézzé tette.

Napközben Dave szákolt egy 14 kiló feletti tükröst, amely a helyiek szerint igazi ritkaságnak számít ezen a szakaszon. A következõ napon tovább tombolt a szél, de legalább a halak is megérkeztek: három pontyot fogtam, amelyek közül a legnagyobb egy gyönyörû 17 kilós tõponty volt. Három halból kettõt a távolabbi szerelékemmel fogtam. A harmadik nap is jól folytatódott. Két pontyot fogtam, egy 14 és egy 16 kilósat. Mindkettõ tõponty volt.

Dave elsõ hala egy 14 kilós tükörponty

A túra elején jött gyönyörû töves

Motorcsónakok a folyón

Megjelent néhány rablóhalas horgász is. Ezen a szakaszon engedélyezett a robbanómotoros csónakok használata, ami szerintem nem jó ötlet, legalábbis nem segíti a nyugodt horgászatot. A rablóhalas szezon kezdetét nem lehetett nem észrevenni. Pirkadattól napnyugtáig jöttek-mentek a hangos, robbanómotoros csónakok. Voltak, akik még versenyre is keltek egymással. Arról ötletem sem volt, hogy ez miért tartozik a ragadozóhalas horgászathoz, de valószínûleg ezt õk maguk sem tudhatták.

A legszörnyûbb az volt, hogy összeszedték a zsinórokat, és úgy viselkedtek, mintha övék lenne a folyó. Ha ez így megy tovább, akkor a túra további része elviselhetetlen lesz! Szerencsére estére a csónakok eltûntek, így újra horgászhattunk. Másnap a csónakos felvonulás elmaradt, és mindösszesen hatan voltak kint a vizen.

Õrült csukahorgászok. Valóban ez a horgászat?

Beindultak a pontyok

A halak is elkezdtek enni, és sikerült is egy 10 kilósat és három 15 és 18 kiló körüli pontyot fognunk. A tõpontyok mind különbözõ típusúak voltak, amin eléggé meglepõdtünk, és közülük az egyik egy igazi kétszínû potyka volt. Mivel a közelebbi felszereléseimen nem volt kapás, ezért elhatároztam, hogy a négy botomból csak kettõt fogok használni. Ez egyszerûbbé teszi a feladatomat, ha majd be kell mennem a csónakkal halat fárasztani.

A 350 méterre lévõ partszakasz, ahova horgásztam

A kétszínû tõponty

Erõs vihar tombolt vasárnap éjjel. Órákig ömlött az esõ. De ez nem tántorította el a halakat a táplálkozástól. A következõ napon négy pontyot fogtunk. Mivel sok kapásunk volt, ezért elhatároztam, hogy a hóemberes csalizás helyett két szem 24 miliméteres fenékcsalit használok. Ezzel a nagyobbacska pontyokat vettem célba. A francia horgászok szerint – akik néha megnéztek minket – a végszerelékünk nagyon szokatlan volt, fõleg a nagyméretû csalik miatt. Mindenesetre ez mûködött, és titokban kellett tartanunk, mert nem akartuk, hogy sokan horgásszanak körülöttünk.

Még mindig 10 kilónyi csalit etettünk naponta, és a pontyok ezt imádták. A következõ néhány nap igazi õrület volt, és már csak egy bottal horgásztam, amit a franciák meglehetõsen furcsán szemléltek. Ez azért volt ideális, mert ha meghallottam a kapásjelzõt, akkor rögtön tudtam, hogy melyik bothoz ugorjak, a fárasztás közben pedig nem kellett vigyáznom, hiszen nem volt több zsinór. Az egyetlen bot használatát az is indokolta, hogy a kapások olyan gyorsan követték egymást, hogy amíg én az egyik botot vittem be a csónakkal, azalatt biztosan lett volna kapás a másik boton. Amikor kapásom volt, kimentem a csónakkal, kifárasztottam a halat, és ha nem volt 17 kiló feletti, kivettem a szájából a horgot, és már úszhatott is vissza. Ezután újra csaliztam és leraktam a felszerelést. Ha ilyen nagy távolságban horgászunk, akkor fárasztó lehet folyamatosan be-ki csónakáznunk, és persze az akkumulátort is hamar kikészíti ez a tempó, ezért a lehetõ leghatékonyabban kellett horgásznunk.

Csak egy bottal! Annyira sok volt a kapás!

A tõpontyok minden méretben és formában jelentkeztek

Gyönyörû halak, gyönyörû környezet

A legnagyobb tőponty

Végezetül

A túra végére 52 pontyot fogtunk, mindezt egy hét alatt! Ha megnézzük, mennyit mondtak az elõttünk itt horgászók, akkor azt hiszem ez nem rossz eredmény. A háromhetes túra elsõ felének problémáitól eltekintve pozitívan ért véget a kirándulás.

Óvatosan engedem vissza ezeket a halakat, hiszen olyan erõsen küzdöttek

Dave utolsó hala egy 14 kilós tükörponty

Nagyon kemény és „melós” volt a horgászat a sok pakolás és csónakos költözés miatt, de hát ki mondta, hogy a francia pontyozás egyszerû? Különösen a hatalmas vad tavak és folyók teszik próbára a horgászt, de a gyönyörû halak semmihez sem hasonlítható jutalmat jelentenek. Ha valaki Castenault Lassouts régióban akar horgászni, az megveheti az engedélyt a helyi bárokban, és a regionális engedély egy évre csupán 60 euróba kerül.

Jegyek és információk a helyszínen beszerezhetõk

Az engedélyen van egy leírás, amely megmutatja, hol lehet éjszaka is horgászni. A helyek megközelítése egyszerû, de néhol a partok meredekek lehetnek. Mindent összevetve, ez egy gyönyörû környék Franciaország egyik legszebb térségében.

Írta és fényképezte: Andy Chambers