Akárhogy nézzük, nagy szó ez ma Magyarországon! A patakok és kis vízfolyások rendre gazdátlanul hordják habjaikon a szemetet, nem egyedi eset az sem, mikor kiszáradva várják a „vízügyi jótevőktől”, hogy újra kaphassanak a forrásaikból, vagy épp tűrik sorsukat és nyelik a menetrendszerűen érkező mérgeket…

A Bükkben, Borsodban és a Zemplénben kicsit más a helyzet, több pataknak is akad gazdája, gondos halászati kezelője, de hozzá kell tenni még így is számtalan patak folydogál horgászati hasznosítás nélkül.

Az ország legjobb adottságú pisztrángos vizei közt említhető a Jósva patak, amit hosszas hivatali csatározások árán, az illetékes nemzeti park nem enged őshonos sebes pisztránggal telepíteni, hiába van előírva a halászati tervben.  A pisztrángok nem ismerik a szabályokat, ők vígan feliszkolnak a Bódvából, még nászukhoz is a tiltott patakot szemelték ki. Kedvet kaptak a szivárványos pisztrángok is, és fittyet hányva a halbiológusokra; rendhagyó módon ívik és szaporodik(!) az Aggteleki-karszt kiváló minőségű vizeiben.

A tavaszi telepítéssel ismét kapott a Bódva szép sebes pisztrángokat, így bízhatunk abban, hogy a karszt populációja túléli a mostoha időket.

Mostoha körülmények uralkodnak a Bükk fennsíkon és a belső Bükkben is. A Garadnában és a Szinvában alig folydogál valami, amit megszenved a Lillafüredi Pisztrángtelep is. A kitelepített’ pisztrángok örülhetnek mert kiszabadulva a fogságból, olyan nagy folyóban is új életet kezdhetnek mint  a Sajó.

Az itteni élet különös dialektikájában fontos szerepe van az elszánt „acélvárosi” horgászoknak. Valahogy minden cudarság ellenére úgy ”alakul”, hogy pisztrángozhatunk a Jósvában, eredményesek lehetünk a Bódván, és a szakadó eső ellenére is  jókedvűen foghatunk pöttyös jószágokat a Sajóban, ahol még nem is olyan rég az iszapi férgeken kívül nem létezhetett más élet.

Szándékosan nem említem az ÉMHE többi vízét, melyek szintúgy a miskolciak büszkeségre adhatnak okot.  Nem nevezem meg, mert megannyi elszánt halőr és önkéntes ellenére is sikerül olykor-olykor , egy–egy halorzó bandának vámot szednie.

A szombati esős munkanapban Flee barátommal látogattunk el a Szinvára és a Sajóra. Teljesen eltérő víztípusok, de közös a pisztráng utáni vonzalom. Mindkét helyen bőven akadtak legyes horgászok és könnyű pergetők –divatosan szólva: ultra light pergetők- is.

Bevallom a szezonkezdő első nap kicsit alászkásnak’ tűnt a pataknál… egymást érték a horgászok, várták a nyolcórai nyitást.

Egy wobblerezős srác egyből akasztott egy jóravaló sebest de meglépett. A mini vízi kamerámban talán maradt belőle emlék, és ha minden igaz, az ezt követő szivárványos is mozgóképre került. Be kell vallanom, nem vagyok az operatőrök géniusza… - Önök is láthatják itt, a PV TV honlapján, ami a WEB+ kisfilmek első filmje.

Némi horgászat után átmentünk a Sajóra, ahol csak pergetőkkel találkoztunk, akik még épp akkor kezdtek neki. Kis körforgókkal fésülték a vizet. Keresztbe dobtak egészen a túlpartba, vártak egy keveset míg süllyed a csali, majd a spicc mozgatásával  érdekes utazásra késztették a 3-as Meppseket. Mederközépen, a törésnél akasztották meg a halakat. Pár pisztráng a bevágást követően egyből gyertyát ugrott, de akadt amelyik erősen a víz alatt próbált a bedőlt fába húzni. Nem adták könnyen magukat.

Flee sem adta könnyen, legyes botjával addig csapkodott az esőben, míg aranyfejű nimfájának köszönhetően a kézbe nem terelt egy gyönyörű sebest.  – a PV tv honlapján, a WEB+ első kisfilmjében.

A Sajón sokan legyeznek, mivel a teljes honi szakaszán érdemes balinnal és domolykóval próbálkozni. A felső rész -Rozsnyó felett- kizárólag pisztrángos és pénzes péres, alatta a határ környékén pedig néha dunai galócát is fognak a sok paduc mellett.

Mikor már teljesen átáztunk és a mini kamera memória kártyája is megtelt, kisütött a nap, szedelőzködtünk és elbúcsúztunk Gyarmathy Laciéktól. Ő ahhoz a csapathoz tartozik, akik munkája nélkül  nem lehetne Magyarországon ilyen nagy  folyóvízben pisztrángozni , mint a Sajó.

Bízom benne, hogy az éveken át tartó lendület továbbra sem lankad és hála az ÉMHE kitartásának pisztrángozhatunk folyóban is; itthon. Sebesen folyik az idő árja, akár a Sajó. Kisebb-nagyobb szünetekkel, lassan 20 éve sereglenek össze a legyesek… emlékszem mikor a legelső magyar műlegyes versenyt rendezte meg az ÉMHE. Annyi műlegyező egyszerre pedig máig nem gyűlt egybe, mint a 2006-ban megrendezett Sajó kupára.

Idén, jubileumhoz érkeztünk! A X. Sajó kupa szeptemberben kerül megrendezésre. A hazai műlegyezés reneszánsza itt kezdődött.  Ez a verseny kiállás lesz a hazai műlegyes vizekért.

Legyes barátom! Egyesületi, szövetségi hovatartozástól függetlenül, Légy-OTT!

Szöveg & képek: Pupa

A műsor történetében ilyen még nem volt! Korábban egyszer sem nyert hölgy az „Önök fogták” játékban, de most ez a sorozat is megszakadt. Szerkesztőségünk tagjainak döntése értelmében a 13 éves budapesti Slezák Marietta szerezte meg a lehetőséget arra, hogy részt vegyen a „Mesterkurzus” forgatásán. Amikor Mariettát telefonon értesítettük, hogy Ő a szerencsés, örömében majdnem kibújt a bőréből. Érthető, hiszen 2011. Arany úszó- díjasa, az év férfi versenyhorgásza, a tavalyi olaszországi horgász világjátékokon a válogatottal, és egyéniben is ezüstérmes, szerbiában pedig csapatvilágbajnoki címet nyert horgásztól tanulhatott.

A stáb szobájában „faggatja” a nyertest

A kis hölgy már korán reggel izgatottan várta stábunkat, mert ahogy egyébként soha, most sem szeretett volna elkési az iskolából. Az első tanítási óra pont matematika volt. A házifeladatok ellenőrzése és egy rövid számonkérés után nemsokkal ki is csöngettek, Marietta legnagyobb örömére, mert a suli előtt már várta testvére László, akivel közösen indultak haza bepakolni a horgászfelszereléseket. A tanítási nap többi órájáról igazoltan hiányzott, mert bizony nagy nap elé nézett.

A kocsiban is megvan mindennek a maga megszokott helye

Rutinosan és gyorsan ment a bepakolás, persze már napokkal ezelőtt minden a helyére került a táskákba és dobozokba is rend volt, majd nemsokára indultunk is, hogy még időben a partra érjünk. A Magyar Újságírók Szövetségének gödöllői taván már várt minket Péter, aki alaposan feltérképezte a meghorgászandó terepet. Nem volt nehéz dolga, hiszen ezt a pályát igen jól ismeri. A találkozás első pillanatai is remekül sikerültek, az egyébként is izgatott nyertesünk jókedvét sikerült tovább fokozni , amikor Péter egy Seria Walter Dart matchbottal ajándékozta meg nyertesünket, a Walterland felajánlásából.

Az első találkozás, és az ajándék átadása

Mert bizony matchbotos horgászatra készült mesterünk, amit Marietta korábban még soha sem gyakorolt. A felszerelés összeállításában is hasznos segítséget nyújtott világbajnokunk, majd gyorsan megmutatta, hogy ezúttal mivel is próbálja maga elé csalogatni a halakat. A keverékében volt bőségesen csonti és csemegekukorica, maga az etetőanyag pedig egy sötétebb színű, rendkívül aromás keverék volt.

Ezeket a csalikat hozta magával Marietta, volt miből válogatni

Ez lesz a mai etetőanyag…

… halcsemege, gazdagon.

Körülbelül ekkora itt a vízmélység

Az alapozásnál nagy hasznát vette Marietta a kézilabdában szerzett tapasztalatoknak. Precíz és folyamatos mozdulataival minden gombócot sikerült pontosan egy pontba juttatni. Péter horgászládája egy valóságos horgászbázis. Mindennel fel van szerelve ami kell egy jó pecához. Minden a keze ügyében van, ráadásul kényelmes is. A csúzli is nagyon fontos kelléke a matchbotos horgászatnak, hiszen a halak figyelmét folyamatosan fenn kell tartani. Ehhez jó megoldás a csonti, azt pedig a legegyszerűbben csúzlival juttathatjuk az etetés környékére.

A csúzlival is jól bánt Marietta, pontosan egy helyre ment a kukorica és a csonti is

Az első néhány dobás, és csalizás után nem sokkal máris megjelent az első hal a horgon, ráadásul rögtön egy ponty volt az. Ezzel a bottal nem nehéz feladat a fárasztás, de minden kétséget kizáróan nagyszerű élmény, ahogyan a vékony zsinórral, és ezzel a rendkívül rugalmas pálcával a part felé terelgetjük a halat. Ez a kis ponty remekül küzdött, tényleg méltó ellenfél volt.

Komoly összpontosítás, horgon az első hal.

 A boldog tanítvány és a büszke mester.

A remek bemelegítés után indulhatott a verseny, szereplőink ugyanis egy rögtönzött rapid viadalt tartottak. A cél az volt, hogy bő fél óra alatt minél több halat fogjanak. Péter ült Marietta horgászszékében, Marietta pedig Péter ládáját birtokolta. Bajnokunknak jól ment a halfogás, szép keszegeget, sőt még compókat is fogott.

Péter egy compóval

Marietta felszerelése időközben rendesen összegabalyodott, de kisvártatva jött a segítség mesterünktől, majd néhány jó tanács, hogy miként tudja elkerülni ezeket a kellemetlen perceket.

Ezt sajnos újra kell kötni, annyira összegabalyodott

Itt már igazán felszabadult volt a peca

Ezután már Mariettának is jól ment a hal, sőt Péter sok keszegére ő ponttyal válaszolt. Végeredményt végül nem hirdettünk, de Marietta biZtosan nyertese volt ennek a kis játéknak is, hiszen közben számos kérdésére választ kapott, és egy kicsit belekóstolhatott abba, hogy milyen  amikor verseny közben technikai problémája akad a horgásznak.

Ennek az újabb potykának is igazán lehetett örülni

Matracon a zsákmány

Ezekért a pillanatokért szeretünk horgászni

Óvatosan vissza, minden halat

Nagyon jól sikerült ez a nap aminek ekkor még nem volt vége. Péter néhány remek horgászúszót is adott nyertesünknek, sőt átvehette a PVTV ajándékát is, egy kitűnő hátizsákot.

A búcsúzás percei

Nagyszerű időben igazán jó horgászat volt, kitűnő hangulat és sok-sok hal. Minden pecának így kellene sikerülni, de szerencsére a Mesterkurzusban ez mindig így történik! Erről a rendhagyó napról filmet is készítettünk, melyet hamarosan láthatnak a PVTV műsorán!

Írta és fényképezte: Jéger Szabolcs

Az első táborozásunk idején, kísérő nélkül, magunk járhattunk a halak után. Két horgász egy csónakban így dukált, így harcsáztunk. Sőt, miután tíz nap elteltével fele csapatunk haza utazott, egymagam is nekivághattam az Ilinek. Csodás érzés volt úgy kuttyogatni, hogy csak magamra számíthattam. Bár nyolc kilós süllőt és nagyon sok balint is fogtam, azért a harcsa volt a fő célpont. Egyik reggel, amikor már a harmadik hét napjaiban jártunk, különösen jól kaptak a harcsák. Az első óra szinte csak fárasztással telt, két – három nagyobb mellett, sok „kisebb”, öt, tíz kiló körüli példányok jöttek a horogra. Még a csali is fogyni kezdett, gondoltam egy merészet, és behúztam a csónakmotort. A helybéliek még az első napokban mutattak egy távolabbi helyet, ahol szerintük a legnagyobb harcsák éltek. Néhányszor megpróbáltuk, de ott is csak az átlagos méretekig jutottunk. A maradék csalimmal most egyenesen oda, egy elágazáshoz igyekeztem. Két folyóág találkozása, majd ezt követően enyhén kanyarodó, mélyülő, szélesebb ág bújtatta itt a harcsákat. A hely érdekessége a kazahok szerint abban állt, hogy a meder szélében álló magas nád töve, mélyen a víz alatt átjárható, üreges. Ezek a járatok kisebb, nagyobb, meghorgászhatatlan tavakba, vízzel öntött területekre vezettek. Innen jöttek, elő időnként az öreg harcsák, ítt igazán háborítatlan területeken élhettek. Az elágazáshoz érve időben leállítottam a motort, hogy elsimuljanak a hullámok. Felcsaliztam, egy rendesebb hal darab került a nagy horogra. Rezzenéstelenül, csillogva feszült a víz. Elhelyezkedtem. A csónak farában ültem, és úgy öt méterre engedtem le a horgot. Milyen furcsa – gondoltam, hogy itt mindenféle formátlan haldarabra is rákapnak a harcsák. Ezt már kitapasztalhattam az elmúlt napok alatt. Egy alkalommal az is előfordult, hogy a horgon lévő kisebb harcsát fárasztás közben derékon kapta egy óriás. Volt tehát remény arra, hogy a csapatunk által már megfogott, két méter feletti harcsák számát tovább gyarapíthatom. Mert fogtunk azért szépen akkor is, későbbi útjainkon is, nagyobb és kisebb harcsát egyaránt.

Az első ütések igazán szépen pendültek. A magas, akár hatméternyire is felnyúló nádfalak szépen visszaverték a hangokat. Nem is ütöttem a szokásos ritmust, annál valamivel ritkábban, hosszabb szünetekkel próbálkoztam. Alig haladtam egy keveset, amikor Gábor, Csaba és a rendíthetetlen horgászamazon Rita érkeztek meg a Balhas felől. Egy kis beszélgetésre összekapaszkodtunk, együtt csorogtunk lefelé. Mint mondták, szépen fogtak, de most visszamotoroznak a táborba. Gábor megkérdezte maradjon e velem, de végül is úgy döntött: egy hideg sör neki is jól esik majd a táborban. Ismét egyedül maradtam. Körbe pillantottam és láttam, úgy kétszáz méterrel lejjebb hozott már a folyó. Visszamegyek – határoztam el gyorsan, hiszen teljesen kihagytam az ígéretes szakasz elejét. A víz is mozgott még Csabáék csónakjától, hát egy füst alatt én is meghullámoztattam egy kicsit. Pontosan az előbbi helyen kezdtem az ismétlést. Ekkor már újra csend volt, csak a kakukkok szóltak a kék ég alatt. Az első ütések azonnal adtak egy kisebb bajuszost.

A harmadik, vagy a negyedik rövidke sorozatot ütöttem, amikor süllyedni kezdett az úszóm. Csak úgy simán, nem oldalra, inkább merőlegesen merült, ment lefelé. Egy fél pillanat és az úszót már nem is láttam, kifeszülni készült a zsinór, de ekkor már a kezemben volt a bot is. A szokott mozdulattal bevágtam és tüstént éreztem, hogy a megakasztott hal a jobbak közül való. Határozottan, keményen tartottam a görbülő botot, és ekkor ért az első meglepetés. A harcsa egy pillanat alatt csaknem kicsavarta kezemből a rövid erős nyelet. Amint letört a két, három méterrel lejjebb lévő fenékre, megszólalt a fék is. Hoppá – gondoltam, ez tényleg a jobbak közüli lehet. Ötvenes, vagy inkább több, talán jóval több – gondoltam, miközben a hal felfelé indult. Kissé beljebb is ugrott a meder közepe felé, itt úszott, itt húzott felfelé. A csónak hamarosan szintén beljebb került egy kicsit, majd némi pumpálás, orsózás után a meder közepén követte a harcsát. Hú, ez már igazán szép lehet – kapkodtak a gondolataim, mert egy csöppet sem tudtam lassítani a halon. Úgy ment, feltartóztathatatlanul, ahogyan ő akart. Nem baj, a felszerelésem mindent kibír – gondoltam és ráfogtam a nagy orsó dobjára. Húzzad csak a csónakot, a homokos mederben biztosan nincsen akadó – nyögdécseltem magamnak egyre nagyobb izgalommal. A harcsa pedig, eddig nem érzett erővel, vagy inkább súllyal vitte, csak vitte felfelé a csónakot. Az elhúzó barátaim motorhangját már régen nem hallottam. Körülvett a csend, néha kakukkszó, néha egy – egy fékreccsenés, csupán ennyi hallatszott. Meg talán a szívem zakatolása, mely immár rendesen beindult, miközben jó száz métert haladhattunk felfelé. A nagy erejű hal ez alatt el sem billent a fenék közeléből. Mintha leragasztották volna oda, annyira lent dolgozott. Rágörbültem, néha szinte letérdeltem a csónak elejére, kezemben pattanásig feszítve minden, de még sem tudtam a halnak parancsolni. Nem lehet semmi baj, el fog fáradni – kezdtem nyugtatni magam, éppen azért, mert egyre nyugtalanítóbbak lettek a múló percek. A harcsa várható mérete, a lehetséges nagysága cikázott a gondolataimban. Minden porcikámmal éreztem, hogy nem mindennapi példánnyal találkoztam. Jó néhány nagyot, fogtam a kalandom előtt és utána is, de ezt a fogottaknál, a később fotózottaknál ma is nagyobbnak gondolom.

A folyamatos, felfelé menetelésünk közben eszembe sem jutott, hogy a szakításon kívül bármi baj érhet. Ám ezután fordult a hal és ezzel a helyzet is. Egy kis toporgás után, a harcsa elindult visszafelé. A víz folyása miatt, és mert még ereje teljében volt, most kétszer olyan gyorsan megtettük az utat, mint felfelé. Egy-két perc és már a kapása helyén vontatta a csónakot. Ekkor jutottak eszembe az állítólagos víz alatti járatok, és ha lehet, még izgatottabb lettem. Nem véletlenül. A lefelé irányuló húzás a mederközépről lassan a parti nád irányába kezdett mutatni. Eszembe jutott az is, hogy néhány megfogott harcsánk, így Laci barátom nyolcvanhét kilósa is beleugrott a nádba. Dűlőre kell vinnem a dolgot, fel kell emelnem, el kell húznom a nádtól – így okoskodtam nagy sebtében. De a kivitelezés nem sikerült. Mikor egyértelműen látszott, hogy a nádas mélybe fúródó lábát célozza, teljes erővel emelni próbáltam. Olyanokat tekergett, rúgott vissza, hogy minden ügyességemre szükség volt a bot megtartásához. Annyira azért mentem, hogy az egyik emelésemkor a zsinór körül hatalmas örvénylés keverte meg a vizet. A halból semmit sem láttam, a mélyről feltörő burványlást a vízközt forgolódó hosszú test keverte. Ezután pedig minden tiltakozásom ellenére beleúszott a nádfalba. Jól érzékeltem a zsinór szakaszos, súrlódó mozgását, tudtam, hogy a nagy erő immár a fent is hullámzó nádba fúródik. Igyekeztem a lehető legerősebben húzni visszafelé, de nem tudtam visszatartani. Egy–két pillanat múlva még jobban nehezedni kezdett a szerelés. Éppen arra gondoltam, hogy nem szabad tovább feszítenem a megtört zsinórt, mikor az váratlanul megadta magát. Azzal, amilyen kétségbeesett arcot vághattam, hogy miket suttogtam, vagy nyafogtam kínomban, azt jobb, ha nem említem fel. Csak lerogytam a nád széléhez simuló csónakban és szomorú szemekkel néztem a hajó fenekébe. Már a nád sem hullámzott, csak a kakukkok kiáltoztak. Később, a maradék csalival fogtam még harcsákat, persze nem ilyen igazi óriásokat. Órákkal később a táborban csak annyit meséltem a cimboráknak, hogy valami igen rendes hallal is találkoztam. Annyi volt csak a bibi, hogy öreg korára pontosan tudta, hogy merre van számára a biztonság. Hogy mekkora ereje volt a szökevény óriásnak azt már nehezen tudtam volna ecsetelni. Azt viszont pontosan tudtam, hogy az Ili folyó harcsáival életem végéig álmodom majd. Az ilyen élmények és persze a fogott halak miatt máig ábrándozom is róla, talán még egyszer visszajutok arra a helyre. És talán ott találom azt az öreg harcsát is a folyóágak találkozásánál, hogy még egyszer megmérkőzzünk. Mert a méretére nagyon kíváncsi volnék.

Írta és fényképezte: Bokor Károly

2012 május 9. – 21:10

Már az első néhány órában több ponty került szákba, köztük több 10 kg feletti példánnyal. A szélső helyek egyértelműen jobban muzsikálnak, nálunk (PVTV Magyarország) több szép ponty érkezett. Józsi és Radu is szép halakat zsákmányolt, sőt míg mi forgattunk a szomszédos álláson, a Carp Zoom csapatánál, az én botomon is füstölős kapás jelentkezett. Miután visszaértem a horgászhelyünkre, mindkét botom kinn volt. : ) Most már nem mozdulok… : ) A Nash Hungary alakulatánál is több kapás volt, de sajnos nem végződtek szákolással. Minden csapat próbálja a horgászhelyük előtt a szerintük legjobb vízrészt meghorgászni. A PVTV Románia is több potykát akasztott, volt köztük 10 feletti is, tehát mondhatjuk, hogy beindult a “gépezet”. Az idő még most is kellemes, remélem fogásokban gazdag éjszakának nézünk elébe. Innen is görbüljön mindenkinek!

2012 május 10. – 09:00

Az éjszakai órákban több csapatnál születtek szép fogások, számos 10 kg feletti egészséges Nagykállói ponty került szákba. A Finkelde Team mellett a PVTV Romania és mi is gyönyörű, nagyon komolyan védekező halakat szákoltunk. Pongrácz Norberték egy kereken 15 kg-os tükrössel büszkélkedhettek, sőt miközben fotóztam az izmos pontyot, kettő 6-10 kg közötti ponty is “beesett”. Nekem éjjel 3 szép 9-12 kg közötti érkezett, majd néhány perccel korábban egy 13 kg-os tükrös és egy kereken 11-es pikkelyes. Hamarosan ismét jelentkezünk, akinek pedig van ideje és kedve, látogasson el Nagykállóra, ahol kötetlen eszmecserét folytathatnak a teszthorgászokkal.

2012 május 10. – 13:50

A délelőtti és kora délutáni órákban több csapat is “beleerősített”, a Carp Zoom Team a tegnapi ponty után ismét egy szép tőpontyot szákolt meg, sőt szép compókat is sikerült fogniuk. Jól működik a szemben lévő akadó előtti hely és a sziget csücske előtti rész is. A Finkelde csapata a “tizenhármas” után ismét tizenhármast fogott, a hír éppen ezekben a pillanatokban érkezett. Folytatás rövid időn belül…

2012 május 10. – 15:30

A Finkelde Team szép hala végül 12,90 kg-os-nak bizonyult a mérlegelésnél (banános-eperfa hóember kombinációt kívánt meg), de miközben a mérlegelés folyt, az Imperial Baits Team egy gyönyörű 15 felettit szákolt. Gyurecskó Tamásék 20 mm-es kagylós Elite bojlival terelték szákba a találkozó eddigi legnagyobb halát, 15,70 kg-os súlyban. Folyt. köv.

2012 május 10. – 17:00

Az Imperial-os fiúk ismét egy szép pontyot fogtak ,de ezúttal 16 kg-os súlyban és pikkelyes változatban. Egyébként minden csapat egybehangzó véleménye szerint, ez az összejövetel kitűnő ötlet volt, pontosan az újabb horgászbarátságok létrejötte miatt. Nem vérre menő a küzdelem,, de pontosan ugyanez a dolog adja különlegességét is. Rengeteg hal, fantasztikus környezet , új barátságok születése, csalik tesztelése a főbb jellemzői a PVTV Nagykállói baráti Találkozónak.

2012 május 10. – 19:30

Pámer Laci bácsi a mai napon egy közös vacsorára invitálta a csapatokat (a mi horgászhelyünkön gyűltünk össze, közös asztalnál), ahol a cél a finomságok elfogyasztása mellett az volt, hogy közelebb kerüljenek azok is egymáshoz, akiknek az elmúlt két napban még nem sikerült. Nos, a “kezdeményezés” nagy sikert hozott, késő esti órákba nyúló beszélgetések folytak. Nagyon szimpatikus dolog volt az is, hogy a vacsora idejére minden csapat kivette a botjait,  így senki sem sietett “haza”. Ilyennel biztosan nem találkozhatnánk egy “éles” verseny közepette, de pontosan ez a szép az egészben. Nyugodtan, kötetlenül beszélgethetnek a csapattagok, természetesen középpontban a fogásokkal. Köszönöm a többiek nevében is!

2012 május 10. – 22:45

A sötétedést követően több csapatnál érdekes dolgok történtek, nevezetesen rövid időn belül “megrohanták” a felkínált csalikat a pontyok.  Az Energofish – Peca Pláza csapata alig negyedóra leforgása alatt két szépséges tükrössel gyarapíthatta dicsőséglistáját. Egy 15 kg feletti ponty mellett egy 12-es is szákba került, de a PVTV Team Romania is “belenyúlt”. Micula Péter (aki ma érkezett meg a tóra) egy erőteljesen küzdő tőpontyot csapott be eredményesen. Érdekesség, hogy ők kizárólag dobással horgásznak…Hamarosan ismét jövünk.

2012 május 11. – 14:15

Az éjszakai órák sok szép pontyot hoztak minden csapatnak, de leginkább a hajnaltól a délelőtti órákig tartó időszak volt az, amikor a nagyobb pontyok is megmozdultak. A Carp Zoom Team 16,05 kg-os fogása különösképp érdekes, hiszen feederbottal terelték szákba, a csali természetesen bojli volt, mégpedig fűszeres jellegű. A másik apropója a fogásnak, hogy ez egyben egyéni pontyrekord Zénónak, a Carp Zoom teszthorgászának, ugyanis eddig 14,7 kg volt a csúcs nála. Gratulálunk a nem mindennapi fogáshoz.  Nálunk sem állt meg az élet, durván 30 percenként van kapásunk, zömében 9-13 kg közötti pontyokat fárasztunk, illetve ők is fárasztanak minket. Bevallom őszintén, hogy ilyen mennyiségű halra nem számítottunk. Nem számszerűsítjük pontosan a fogásokat, de már biztosan félszáz ponty felett járunk már. A többi csapat is rengeteg halat fogott, megkockáztatom, hogy szinte mindenki hasonló “cipőben” jár, sőt van aki talán már közelít a százhoz. Ez úgy gondolom egyértelművé teszi azt, hogy a Nagykállói tóban milyen mennyiségű és méretű hal él. egyébként hozzánk is megérkeztek a 15 kg feletti példányok, az eddigi legnagyobb pontyunk egy gyönyörű töves, 16,10 kg-os súlyban. Hamarosan ismét jövünk, ha a halak is engedik : )

2012 május 11. – 19:30

Most már egyértelműen kijelenthető, hogy a nappali órákban is a nagyobb pontyok táplálkoznak döntően. Nagy ponty alatt a 13-14 kg feletti példányokat értem, mert itt a 10-12 kg körüli ponty “standard”-nek számít. A Halcapone Team egy gyönyörű pikkelyessel feliratkozott a “legnagyobbak” közé, ugyanis a 18,1 kg-os tőponty az eddigi legnagyobb példány. Egészséges, erőtől duzzadó példány volt. A Finkelde Team is “kitalált” valamit, ugyanis egy közel 15-össel náluk is megérkezett egy szebb példány, a számos kisebb 8-12 kg súlyúak mellett. A Walterland Team is szép nyurga és tükörpontyokat fogott, de természetesen nálunk sincs csend. A kapásjelzők félóránként jelzik az akciót. Kimagaslóan működő etetési stratégia, illetve csali talán nincs ezen a találkozón, mert a teszthorgászok mind-mind más-más csalival horgásznak. Egyaránt jól működnek a kisebb és nagyobb csalik is, felkínálási módtól és végszereléktől függetlenül. Most egy-egy kapás között a túloldalra indulunk néhány szép halat megörökíteni, de hamarosan ismét itt vagyunk.

2012 május 11. – 23:20

Az élet nem áll meg, ahogyan a pontykapások sem. A Finkelde Team két óra leforgása alatt négy darab 10 kg feletti pontyot szákolt, 6mm-es pop-up bojlik segítségével, melyek 15 cm-es magasságban lebegnek. (!) Rendkívül érdekes dolog ez, ugyanis valószínűleg erre kevesen gondolnak a horgászatok során. Itt most ez működik, nem is akárhogyan. A Walterland Team is belehúzott, több szép pontyot szákoltak eddig az időpontig. A Berkley Gulp Carp bojlik tehát jól működnek, de igazság szerint senki nem panaszkodhat a Nagykállói “haláradatra”.  Hamarosan jövünk…

2012 május 12. – 10:50

A tegnap éjszakai események után elmondható, hogy minden cég testhorgásza igen eredményesen horgászik itt Nagykállón. A Nash csapatánál is szépen beindultak a pontyok, az etetés tehát beérett, és van időszak, amikor egyszerre két pontyot is fárasztanak majd 10 kg-os átlagsúllyal. Szinte minden horgászállásnál nagyon komoly mennyiségű hal került ideiglenesen a pontymatracokra, de szép dévérek (2,4 kg) és nagytestű compók is megmutatták magukat.. A Walterland-os fiúk csak tegnap éjjel 12 pontyot fárasztottak ki sikeresen, néhány perccel ezelőtt pedig egyszerre két botjukon volt kapás. Ez mindenképpen a nem hétköznapi halmennyiség egyik ékes bizonyítéka. A Jrc-Berkley Team is több szép halat szákolt a reggeli órákban, de a sort folytathatnám. Egy szó, mint száz, mindenki jól érzi magát ezen a gyönyörű vízen, sőt a találkozóra kilátogató horgászok is hasznos információkkal gazdagodhattak, hiszen minden kérdésre választ kaphattak, nem csak a tóval kapcsolatban, de a különböző etetési és csalizási technikákat is megismerhették.

2012 május 12. – 14:50

A délutáni órákig, ahogyan az előző napokban is jellemző volt, “nagyon ment a hal” minden horgászálláson, de észrevehető volt az a jelenség, hogy akár 1-2 órás szünet után, több boton kapás volt minden csapatnál. Nálunk is ez történt, alig fél órán belül 3 bottal fárasztottunk, szinte a szákolás pillanatában jelzett a másik kapásjelzőnk, majd a harmadik. Egy 15 feletti, rendkívül hosszú tükrös mellett egy gyönyörű pikkelyes és egy spanyol pikkelyes példány is megdolgoztatott minket. Mi ezekben a percekben már úton vagyunk Budapest felé, hasonlóan legtöbb csapathoz. A Carp Zoom Team, a Finkelde Team, A Nash  és a PVTV Romania csapata pedig holnap délelőttig kergetik a pontyokat. Várhatóan a megérkező hidegfront hatására megmozdulnak majd a tó “nagyjai” is. Amint pontos infókat küldenek a csapatok, azonnal jelentkezünk.

2012 május 12. – 16:30

A Finkelde csapata mindent egy lapra feltéve, nagy mennyiségű bojlit etetett sávban (közel 30 kg bojlit és pelletet vegyesen), aminek gyorsan meg is lett az eredménye: egy 16,23 kg-os kerek tükrös mellett egy 19,3 kg-os tövest is sikerült fogniuk egy szem eperfa süllyedő bojlival, megemelve egy fél ananászos pop-uppal. A délutáni órákban a Carp Zoom Team is szép halakat fogott (Zénó 14,5 kg-os tükrös fektetett matracra feederbottal), sőt a sötétedést követően sem állt meg az élet. Az országon átvonuló hidegfronttal érkező viharos szél ugyan megnehezítette a horgászatot, de este 11 óráig szép tő és spanyol pikkelyes pontyokat fogtak. A hajnali órákban már eső is nehezítette a pecát, de mindenesetre nagyon szép eredménnyel zárták ők is a találkozót.

2012 május 13. – 10:00

A PVTV Nagykállói Baráti Találkozóra jellemző volt, hogy nem voltak titkok, minden csapat megbeszélte a különböző etetési technikákat, csalizási módszereit. Volt, aki maréknyi bojlival etetett, de olyan is, aki nagyobb mennyiségű magmixxel csalogatta a pontyokat. A horgok mellé egészen a 6mm-es bojlitól kezdve, a 16-20 mm-esen át, a 40 mm-es bojlikig szinte minden felkerült, de pontosan ez a szép a horgászatban. Minden csapat különböző ízesítésű csalival horgászott, de egy dologban megvolt a hasonlóság mindenkinél: az eredményesség. A baráti hangulatú beszélgetések mellett rengeteg ponty került szákba, sőt amurok, compók és süllők is horogvégre kerültek. Itt nem volt “nyomás” a csapatokon, mindenki a legjobb tudása szerint horgászott, kihasználva a hely adta lehetőségeket. Ez azért fontos, mert “élesben” talán más lett volna a helyzet, talán többen más technikával horgásztak volna. Úgy gondolom, több ilyen találkozóra lenne szükség Magyarországon, ami valóban közelebb hozza egymáshoz e nemes hobbi képviselőt. Külön öröm volt, hogy sokan kilátogattak a csapatokhoz, nem csak a környező városokból, településekről, hanem több száz kilométerről is érkeztek a pontyhorgászat iránt érdeklődők. Besenyei Péter műrepülő világbajnokunk is velünk tartott, hiszen ő is szívesen cserkészi be a  nagyobb pontyokat.

Természetesen a kamerák folyamatosan forogtak, így a találkozón készült filmek hamarosan láthatóak lesznek a PVTV műsorán. Addig is mindenkit buzdítok, hogy látogassanak el a vízpartokra, hiszen minden egyes víznél töltött nap kellemes feltöltődést nyújt, ha pedig szép halakat sikerül fognunk, talán örökre emlékezetes pillanatokban lehet részünk.

Találkozzunk jövőre, ugyanitt Nagykállón!

Csákány Attila

-          Te Pupa! A XXxxXXx .áruháznál bandáznak a domolykók.

-          Honnan hívsz Cöc komám?

-          Hát Egerből.

-          Ez biztos? Hol? Bent a városban?

-          Biztosra veheted, Perge Zolitól van az infó. Igaz még enerváltak a halak, nehezen kapnak, viszont fogott egy szép pisztrángot …apró nimfával.

Nem sokat kellett Cöcnek győzködnie. Még két telefonhívás és összeállt a horgászcsapat. Az egri  Hotel Koronának köszönhetően a stáb is velem tarthatott. Tomi és Peti a két elkötelezett operatőr, annyi cuccot hordott össze, hogy félő volt jut-e hely Daninak az autóban. Daninak a fogások fotózása, a feladata. Végül még Dani legyes botjának is sikerült helyet szorítani. Eger hálás téma. Elég csak a várat említeni, a híres borairól pedig egy tele- regényt is lehetne írni…

Hál’ Istennek nem kényszerütem erre, halban nem volt hiány, be is mutatjuk a Légy-OTT!-ban. Persze nem csak a fogások miatt érdemes nézni a műsort. Az „urban fly fishing”  -városi horgászat- nagy divatjának bemutatása mellett, Eger kulturális értéke; a borászat is helyt kap.

Ellátogattunk Eger egyik legnagyobb boros pincéjébe; az István Pincébe, ami szerves része a város alatt elterülő katakomba rendszernek. Szerencsénk volt, hisz a 220 éves pince a szállásunkat adó Hotel Koronához tartozik. Az egész napos peca-filmezés után, megérdemelten wellneszező operatőröket kellett csak adjusztálnom, és máris a 15 méter mélyen lévő járatokban bolyongtunk.

Meg kell hagyni értik a srácok a dolgukat, minden különösebb világítás nélkül gyönyörű felvételeket készítettek a gyertyafényes borlabirintusban. Nem mesélem el a filmet, csak azért írok erről, mert még mindig az élmény hatása alatt vagyok. Az egyik járatban berendezett bormúzeumban bemutatják az ország történelmi borvidékeit, muzeális borokkal, érdekes térképekkel, és borászati eszközökkel is találkozhatunk. A többi járatban természetesen teli palackok és bortrezorok sorakoznak. Az egyik ágban rendszeresen tartanak esküvőket, élő cigányzenével és ízlésesen terített asztalokkal…

Mi fent, a Korona éttermében vacsoráztunk. A filmben láthatnak majd egy igazán különleges borpárosítással készült halételt. Sokan azt gondolnák az egri vörösbor nem a legjobb választás az uszonyos étkekhez, de a konyha séfjével bebizonyítjuk, hogy ezúttal tévednek!

Mielőtt bárki gyanakodni kezdene, a kifogott fejes domolykók és a gyönyörű sebes pisztráng is sértetlenül kerültek vissza az Eger patakba. A csodás pisztrángot Csorbai Balázs fogta, aki a patak hivatalos gyámja’.  Évek óta őrzője, telepítője és építője, azaz „élőhely fejlesztője” a vizecskének. Az áldozatos munkával, a Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége bízta meg.  Nem egyszerű feladat évről évre, hónapról- hónapra, megszervezni a szemét szedéseket, surranó építéseket, vizsgáztatni a halőröket, megszervezni az őrzést és papírozni az illetékes hatóságok felé. Más patakos esetekben, tudjuk milyen mostohán bánnak a kezelők, (de még a hatóságok is) ezekkel a csodákat termő vízfolyásokkal. Ámbár mióta megindult a hazai legyes élet, egymás után találnak jó gazdára a csermelyek és kis vízfolyások. Az új „tulajdonosok”közt nem csak a nagyobb szervezetek, (mint a Műhosz , a Vasi Horgász Szövetség vagy  az Émhe) hanem kisebb egyesületek,  sőt  magán emberek is találhatók.

Egyre több az elkötelezett patakhorgász, akik a legkíméletesebben űzik a domolykókat és pisztrángokat. Azokon a patakokon, ahol már nehézkes legyes bottal lengetni, ott a könnyű pergetőké a terep. Ők is sportszerűen, lenyomott horogszakállal, sőt egy-horgos műcsalikkal pergetnek.

Az Eger patak kezelője a Műhosz , a pergetőknek  is adott lehetőséget. A patak egyébként is sajátos horgászrenddel bír. A fejes domolykó és a sebes pisztráng ívási idejében, tilos a vízben gázolni. Így védik nem csak az ívás nyugalmát, hanem a lerakott ikrákat is. Egészen addig, amíg a kikelő halacskák el nem úsznak a fészkekről a biztonságosabb részekre.

Az ilyen apró kis vívmányok, mint a vízhez alakított horgászrend is hozzátartoznak az élőhely fejlesztési munkához…és még mi minden?

A vérbeli városi patak peca mellett, ezt is megtudhatják majd a Légy-OTT! 11-ik epizódjából.

Írta: Erdélyi Balázs

Képek: Nagy Dániel

„Hand made” azaz kézzel készített

Egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy az Energo Team Blade család bármelyik botja, legyen az UL pergetésre alkalmas sügerező, vagy a kemény harcsapergető, beleértve az új matchbotokat, a maga nemében a piac legjobb botjai közé tartozik. Mindegyiknek van valami érdekessége, speciális tulajdonsága. A gyártó is igyekszik ebbe a sorozatba a fellelhető legjobb minőséget besorolni. Eddig ez folyamatosan sikerült.

A fontosabb paraméterek

Erős, csavaros orsótartó

Emlékszem mennyien csodáltuk Alan Scotthorne legutóbbi egyéni aranyérmét meghozó, kiváló slideres match-horgászatát. Ezek után nagyon sokat nyilatkozott, és az egyik alkalommal – látszik, hogy nagyon bennem maradt -, azt találta mondani, hogy nagyon szívesen használ akár 0,22-0,25 mm-es zsinórokat is, ha az egyéb feltételek is adottak. Ez majdhogynem istenkáromlás a nagyon finom módszereket alkalmazó versenyhorgászatban. Engem mégsem ez hatott meg, hanem inkább azt mormogtam magamnak, hogy ok, de ehhez már bot is kell. Ami bírja egy igen erős 0,25 mm-es zsinór támasztotta követelményeket, egy hirtelen bevágást, egy sokkszerű megterhelést, s mindemellett nem egy durung, ami már akadályozná a kisebb halak megfogását, vagy eredményes kifárasztását. Ami miatt ezt a kis epizódot felidéztem, az, hogy amikor a Blade match-et először a kezembe vettem, rögtön az jutott eszembe, valami ilyen botra gondolhatott Scotthorne. Majd legközelebb megmutatjuk neki!

A Carp Expert Match az EFTTA által bevizsgált zsinór – szeretjük is sokféle méretben     

Ezúttal kizárólag csemegekukoricával etettünk és horgásztunk

Szóval tesztünk színhelye egy sekély holtág volt, ahol egyenesen a gyékény elé horgásztunk feltolós úszóval. A csalit teljesen lefektettük az aljzatra, kifejezetten nagyobb halak reményében. Ennek érdekében ismerősünk etetett is némi szemes takarmánnyal a megelőző napon, így talán nagyobb esélyünk lesz pontyot fogni. Mert most mi azzal szeretnénk – még egyszer hangsúlyozom -, gyékény előtt tesztelni a bivalyerős Blade Match-et. Itt, ha megakad a jó hal, többnyire a növényzetbe igyekszik, valós boterőre van szükség a megállításához. Ha az első 2 percet kivédekezzük, akkor már az esetek döntő hányadában meglesz a hal.

A Fudo és a Maruto is „fogott” pontyot  

A kétfajta úszó, amit használtunk

A Balatoni nyelven kicsit lötyögős, hullámzó vízre lehetett számítani, így olyan zsinórt kerestünk, ami süllyedő. Ennek az az előnye, hogy a botspicc és az úszó közötti zsinórszakasz jelentős hányada lesüllyed, a szél nem tud belekapni, s a kisebb áramlások pedig nem tudják az úszót a kívánatos helyről kihúzni. A holtág barnás vizéhez igazodva a Carp Expert Match 0,25 mm-es monofilja mellett döntöttünk.(Hogy matchbotra nagyjából ez a zsinórméret a „teteje”, azt az is jól mutatja, hogy ebből a speciálisan a módszerhez gyártott zsinórból nem is létezik vastagabb.) A nagyobbacska halakhoz és az alkalmazni kívánt kukorica csalihoz 6-os Fudo és 8-as Maruto horgokat kötöttünk fel. Persze a konzervkukoricás etetésre befutnak a kisebb vörösszárnyúk és bodorkák is, ezért horogmérettel és több szem kukoricával próbáltuk a szelektálást megoldani. Megpróbálkoztunk egy önsúlyos wagglerrel, de később be kellett látni, hogy hagyományos, kisebb méretű (3 g) klasszikus nádi feltolós úszóval jobban boldogulunk. Egyszerűen a waggler nem arra való, hogy a gyékény széléhez 5 cm-re dobjunk 80-szor egy délelőtt. Mivel a vízmélység nagyjából egyméteres lehetett, a klasszikus feltolós úszó használata valóban optimális megoldás volt.

Alan Scotthorne épp nem ért rá – pedig ő  is szereti a hasonlóan szigorú matchbotokat     

Gyékényben küzdő ponty

Az egész taktika nem volt túl bonyolult, az egynapos etetést felfrissítettük délelőtt jó pár marék natúr konzerv kukoricával, de nem horgásztunk. A helyet csak a délután közepén foglaltuk el újra. Csónakkal közelítettük meg a kikarózott pályát, és a sekély víz miatt nagyon óvatosan álltunk be, nehogy megugrasszuk a környéken tartózkodó halakat. Egyébként varázslatos volt a hely, a tavalyi gyékénycsonkok itt is, ott is mozdultak, láthatóan tele volt hallal a környék. Persze ezek fajtájáról és méretéről előre nehéz nyilatkozni.

Az első ponty

Hiába tettünk a horogra 2, esetenként 3 kukoricát, a nagy szájú vörösszárnyúk így is gyakran megtréfáltak. Gyönyörű feltolós kapásaik, akár nagy halat is sejthettek volna, de a bevágások után, melyekből azért ült néhány, kiderült, hogy még nem pontyról, vagy kárászról van szó. (Ezek után történt egyébként az úszó és horogcsere is.) Ahogy az lenni szokott, az este közeledtével már beesett egy-egy jobb dévér, majd elesett az első majd kilós kárász is. Az esi szürkület legelején aztán sikerült az első pontyot is megakasztani. A gyékény mellett minden kicsit más, a szűk hármas pikkelyes tőponty is olyan ribilliót csapott, hogy aki kissé messzebbről látja, sokkal nagyobb halra gondolt volna. A látványos fárasztás végén, a ponty megtalálta az utat a szákba. A 3,90-es nyéllel a régi bomlófélben lévő gyékény felett kiválóan lehetett parírozni a pontyot, ami felett nem ment el a zsinór, azt vágta, mint a borotva. Át is lett rendezve a pálya, így kissé meglepetésként érkezett nem több, mint 15 percen belül a második ponty, ami bő kettesnek bizonyult, és jóval nyugodtabban viselte sorsát, mint kicsivel nagyobb testvére.

A dévérek mind igen termetesek voltak     

Kerekre hízott kárász – látszik, hogy  egész évben etetik a pályát a horgászok

Ezek után talán nem meglepő, hogy a másnap hajnali napfelkelte már a helyen találta a csónakunkat. Az első bedobást egy vörösszárnyú elragadta, de érdekes módon fajának egyetlen képviselőjeként mutatkozott a nap folyamán. Reggel a kárászok, a pontyok, majd a dévérek voltak aktívabbak. A második dobásra – mint a mesében -, már ponty érkezett. Gyönyörű, kitartott feltolós kapását el sem lehetett rontani. A bevágást követően a gyékény belsejébe indult, de a fullra húzott (!) fék és a bot rugalmassága megállította, és oldalra kényszerülve az első körben ki is ugrott a nyílt víz felé. Itt már verve volt. Nem volt egyébként sem óriás, szintén a kettesek táborát gyarapította. Ebben az esetben a zsinórt megviselte kissé a fárasztás, kellő körültekintéssel feljebb csúsztattam az egy darab ólmot a zsinóron, és újrakötöttem a horgot. Ha zsinórt teherbírásának felső határa közelében használjuk, az esetleges sérüléseire nagyon oda kell figyelni. Ha bármi kis hiba keletkezik rajta, gondolkodás nélkül újra kell szerelni.

A két reggeli ponty szinte ugyanakkora volt

Kellett is a friss kötés, mert a következő ponty igen agresszíven tört be a növényzetbe, és sikerült neki egy ölnyi gazt körberohanni. Patthelyzet alakult ki, ő se tudott kibogozódni, és én se tudtam húzni. Burványlott fel a víz, horgon volt őkelme. Aztán kis pihenés után megindult, szétrúgta a nem túl acélos öreg növényt, és újra közvetlen kontaktust éreztem. Egy ritkásabb részen kifordult a gyékény elé, s onnan már nem is engedtem, kizárólag a szák fölé. Ilyen esetekben történhet az, hogy ha netán elmegy a hal, regélhetjük a barátoknak, hogy milyen nagy nádi szörnnyel hozott össze a sors, amit lehetetlen volt kifordítani a növényzetből. Nos, ez a ponty is az ikertestvére volt az előzőnek, jóindulattal volt 2 felettinek mondható (- nem mértük). Egyszerűen máshogy, máshova akadt a horog, más irányba indult el, ezért tűnt a védekezése nagyjából dupla olyan erősnek. Így reggel is sikerült pontyok tekintetében duplázni. Ezeket már jó fényviszonyok között meg is kellett örökíteni.

Ha nincs rá szükség, engedjük vissza nyugodtan!

Az Energo Team Blade Match újra bizonyította, hogy a „Medium Heavy” pálcája is az erős nyelek közé tartozik, de a „Heavy” már kifejezetten kemény. Kövezzenek meg, már-már olyan erős, hogy nem is való rá ultra vékony zsinór. Ez abszolút nem egy dévérező bot, arra vannak nála sokkal alkalmasabbak. Ez egy igazi prémium anyagból készült, bátran terhelhető nagyhalas pálca. Kifejezetten nagy slider úszókhoz, igen távoli hatékony bevágásokhoz tervezték. Aki szereti a sokgyűrűs bottal a zsinórt meríteni, aki nagytestű úszóval, mélyebb vizekben is a hatékony, gyors bevágást preferálja, annak mindenképp kezébe kell venni 1-2 botot ebből a családból, mielőtt botvásárlásra adja a fejét!

EnergoTeam

Az általam már ismert 6-os horgászhelyre pakoltunk le (a Gerézdi Carp Cup versenyen horgásztam itt 2 alkalommal), ugyanis itt a mélyebb vizet és a nádszélek mellett egy iszapmentes, kemény rész is meghorgászható, sőt miután szomszédaink nem voltak a bal oldalon, egy kicsit nagyobb mozgásterünk is volt. A végszerelékek (fűszeres jellegű, különböző méretű bojlikkal csalizva) pillanatok alatt a helyükre kerültek, majd a szeles időben azon törtük a fejünket, hogy mi történik majd akkor, ha a lehűlt időben a gát felé vándorolnak a halak. Nos, sokáig nem volt időnk ezen meditálni, mert megérkezett Laci és Kriszti, (a tavak tulajdonosai), akik személyében (a többiek nevében is mondhatom), hogy rendkívül szimpatikus, vendégszerető embereket ismerhettünk meg.

A tavakon történt pozitív változások, telepítések elemzése közben füstölős kapásra lettem figyelmes, majd a beemelés után már fáraszthattam is első Gerézdi pontyomat. Egy gyönyörű 7 kg körüli, erőtől duzzadó tőpontyot szákoltam meg, majd a szerelék már repült is vissza a megfelelő helyre, majd dobócsővel némi bojli is került a horog mellé elszórtan.

Visszatérve a telepítésekre, már ebben az évben is igen erőteljes nagyhalas kezdődött, köztük egy majd 17 kg-os nyurgaponttyal és számos 10-15 kg közötti példánnyal. Ez úgy gondolom nem mindennapi, már csak azért sem, mert a tó halállományára eddig sem lehetett panasz. Rengeteg kapitális ponty és amur otthona a Gerézdi-tó, de persze számos egyéb békés és ragadozó halfaj is megtalálható a jó vízminőségű tóban. A tógazdák tervei között az elsődleges, hogy még több és nagyobb hal otthona lehessen a Gerézdi tó, amellett, hogy a sporthorgászok és a napijegyes horgászok (akik halat is szeretnének hazavinni) is egyaránt megtalálják számításukat. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy ezen a tavon mindenki eredményesen horgászhat, legyen szó sporthorgászról, vagy halfogyasztóról, feeder, match, rakós, vagy nagypontyos technikáról.

A jókedvű beszélgetések után a nap további részében különböző csalikat, előkéket próbáltunk bevetni a siker érdekében, majd pedig a helyváltoztatással próbáltuk keresni a víz alatti lakókat. Néhány óra múltán rá kellett döbbennünk, hogy a számunkra korán betörő hidegfront rányomta bélyegét a halak táplálkozására. A halak döntő többsége vízközt mozgott, illetve a felszínen mutatta magát etetéseink közelében. A látvány csodálatos volt, számtalan kisebb-nagyobb ponty volt látható szabad szemmel a víztetőn. A látvány mellett persze szerettünk volna egyet-egyet elcsípni, de a kora esti órákig ez nem sikerült. Még sötétedés előtt minden botunkat újradobtuk, bízva abban, hogy egyikünk megküzdhet egy igazi Gerézdi harcossal. A horgok mellett továbbra is különböző méretű (14-24 mm-es) bojlikat helyeztünk el, melyek között volt süllyedő, hóember kombináció és néhány centiméterre a fenék felett lebegő csali is. A fűszeres stick mix sem maradhatott ki a sorból, mely már bizonyított is. Egy-egy előkénk mellé PVA csomagokat helyeztünk, a már említett stick mixből, illetve darált-erjesztett kukoricából.

Az éjjeli órákig tartó beszélgetések kapás nélkül teltek, de persze így is csodálatos volt a nyugodt környezetben meghallgatni egymás sikereit kudarcait, horgászélményeit. Miközben elméletben éppen egy “fárasztás kellős közepén” jártunk, Józsi kapásjelzője folyamatos húzós kapást jelzett. Miután beemelt víz alatti ellenfelének, már egy apró mosollyal jelezte, hogy jobb hallal lesz dolga. Feszülten figyeltem, hogy vajon mekkora az erőteljesen küzdő hal, és persze bíztam abban ,hogy a délelőtti tőponty után ezt a példányt is belecsúsztathatjuk a sűrű szövésű szákba. Majd 20 perces fárasztás után ez sikerült is, és egy gyors fotó után már úszhatott is tovább a gyönyörű példány.

A reggeli órákig már nem sikerült újabb pontyot vagy amurt fognunk, de a felkelő nap fényeiben ismét “felrobbant” a víz. Rengeteg hal mutatta magát, mely egyértelművé tette számunkra, hogy a melegfront hatására a halak felúsztak a kisebb mélységű vízrészre. Ennek ékes bizonyítéka az a füstölős kapás, mely 8 óra magasságában érkezett arra a végszerelékemre, ami a nádhoz legközelebb volt. Sajnos félúton leakadt a keményen védekező ponty, de a horgászat már csak ilyen. Egyszerűen nem tudjuk, hogy fárasztás közben milyen erőhatások érvényesülnek a horogra, na és persze azt sem, hogy pontosan hová akadt. Ez már csak a szákolás után derül ki, de ezúttal a merítőhálóra nem volt szükség.  Ezúttal 20 mm-es olajos pellettel csaliztam, majd természetesen ugyanezzel a csalival dobtam vissza a helikopter szerelékemet. A továbbiakban a rengeteg beleúszáson kívül nem volt kapásunk, de ekkor már tudtuk, hogy ha még egy napot horgásznánk, valószínűleg sok szép példány megfogására lenne esélyünk. Az élet már csak ilyen, ezúttal az időnk nem tette lehetővé ezt, a délelőtti órákban már a felszerelések összepakolásán volt a sor.

A számunkra kedvezőtlen időjárási tényezők ellenére a gyönyörű környezet ismét elvarázsolt engem, így hamarosan visszatérünk Gerézdre, ugyanis a versenyeken is tapasztalt halmenyiség megfogható, ha az időjárás is megfelelő és persze egy kis szerencsénk is van. A jó időt pedig mindenki használja ki kedvenc taván, vagy akár itt Gerézden, ugyanis feledhetetlen élményekben lehet részünk, ha figyelünk a részletekre…

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila

A halak védelme a sporhorgászat fejlődésének kulcsa

A horgászat, halászat és a vadászat, már az ősidők óta egy különleges előjog volt. Ezt persze a különböző társadalmakban és földrajzi területeken más és másként ítélték meg. A környezetvédelem és a tudatos halgazdálkodás fogalmát ekkor még nem ismerték, sőt ha voltak is különféle előírások, mleyek szabályozták a halászatot akkor azok is az állomány védelmét szolgálták, még akkor is, ha az nem a közjó, hanem egy gazdag földesúr érdekében történt. Kis túlzűssal állíthatjuk, hogy a halászat inkább az élelmiszer szerzés, míg a horgászat a szórakozás kitűnő formájává vált. A magyarok már a XIX. században olyan civilszervezetet hoztak létre, melyek a horgászokat tömörítették. Számos egylet, és társulat működött melyek elsősorban a hegyvidéken alakultak, és bár nevükben a halászat kifejezést használták, a néhány máig megmaradt alapszabályokból kiderül, hogy horgászati céllal jöttek létre. Már ebben a korban is foglalkoztatta a társaságokat a halszaporítás és a kíméleti területek kijelölése. Ennek nyomán már az 1900-as években egyre több olyan magyar horgász volt, akik az egyesületekbe való szervezkedésben, és a halállomány védelmében látták a sporthorgász társadalom fejlődésének útját. Korának egyik legnagyobb természettudósa, talán az utolsó magyar polihisztor Herman Ottó egyik értekezésében úgy fogalmazott, hogy “az angol horgászat a magyar népiesnek csak finomított képmása”, ami jelzi, hogy a kárpátmedencében igen komoly hagyományai vannak a horgászatnak.

Bűncselekmény lesz az orvhalászat

Az Új Büntető Törvénykönyv tervezetébe be fog kerülni a természetes vizek halállományát féltők legnagyobb megelégedésére az orvhalászat bűncselekménye. Korábban már szinte minden képzeletet felűlmúlt a haltolvajok leleményessége, és sokszor büntetlenül úszták meg azt is, ha tettenérték őket. Ezen a tarthatatlan állapotot sokat javított, amikor az orvhalászat bűncselekménye már a Btk. állatkínzás fejezete alapján büntethető volt, viszont sokszor ez sem hozott igazi eredményt.

Csak a „húsa” kellett

Sokszor piaci méreteket ölt a rablás

A hatóságnak különös gondossággal kellett nyomoznia és a bűntető eljárást előkészítenie ahhoz, hogy ezt a tényállást bizonyítani tuda. Ha sikerült a halászati őröknek, vagy a rendőrségnek orvhalászaton érni az elkövetőket, azok viszonylag enyhe pénzbírsággal, vagy büntetéssel úszták meg a nem egyszer jelentős értekre elkövetett tettüket.  Az új szabályozás a tervek szerint sokkal több esetben lehetővé teszi majd a bűntető eljárások indítását, és így annak még nagyobb visszatrató ereje lehet.

Menekülés közben hátrahagyott bűnjelek

Három év börtön a rabsicoknak

Az jelenlegis hatályos Büntető törvénykönyvtől eltérően az új, az állatkínzás tényállásából kiemelve új tényállásokat alkot orvvadászat, illetve orvhalászat címmel. Ennek oka egyrészt az, hogy sem a jogosulatlan vadászat, sem az állatkínzás tényállásban szereplő magatartások nem pontosan illeszkednek a háttérjogszabályhoz, másrészt az állatkínzás esetében tartalmilag sem oda illenek, hiszen nem kínzásról van szó. Az új törvény tervezetének 272. §-ban olvasható: Aki halászatra jogosító okmányok hiányában halászhálóval vagy más halászati eszközzel – a horgászatot kivéve – halászik, illetve a külön jogszabályban meghatározottak szerinti tiltott halászati eszközzel, tiltott halászati módon vagy halászati kíméleti területen halászik vagy horgászik, a bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Írta: Jéger Szabolcs

A sózott enyhén lime-al meglocsolt harcsaszeleteket elősütjük forró olíván és gusztusosan adagonként a zöldségre helyezzük. Minden halszeletre egy- egy lime karikát teszünk és a sütőben 170c-on arany barnára sütjük.

Hozzávalók /4 főre/:

-          harcsafilé: 80 dkg
-          zeller: 20 dkg
-          sárgarépa: 20 dkg
-          angol zeller: 10 dkg
-          petrezselyem: 1 csokor
-          gomba: 10dkg
-          cukkíni: 20 dkg
-          tojás: 3 db
-          fokhagyma
-          só
-          bors
-          kókusztej
-          gyömbér
-          lime

Jó étvágyat kíván a Paleofutár!