Az általam már ismert 6-os horgászhelyre pakoltunk le (a Gerézdi Carp Cup versenyen horgásztam itt 2 alkalommal), ugyanis itt a mélyebb vizet és a nádszélek mellett egy iszapmentes, kemény rész is meghorgászható, sőt miután szomszédaink nem voltak a bal oldalon, egy kicsit nagyobb mozgásterünk is volt. A végszerelékek (fűszeres jellegű, különböző méretű bojlikkal csalizva) pillanatok alatt a helyükre kerültek, majd a szeles időben azon törtük a fejünket, hogy mi történik majd akkor, ha a lehűlt időben a gát felé vándorolnak a halak. Nos, sokáig nem volt időnk ezen meditálni, mert megérkezett Laci és Kriszti, (a tavak tulajdonosai), akik személyében (a többiek nevében is mondhatom), hogy rendkívül szimpatikus, vendégszerető embereket ismerhettünk meg.

A tavakon történt pozitív változások, telepítések elemzése közben füstölős kapásra lettem figyelmes, majd a beemelés után már fáraszthattam is első Gerézdi pontyomat. Egy gyönyörű 7 kg körüli, erőtől duzzadó tőpontyot szákoltam meg, majd a szerelék már repült is vissza a megfelelő helyre, majd dobócsővel némi bojli is került a horog mellé elszórtan.

Visszatérve a telepítésekre, már ebben az évben is igen erőteljes nagyhalas kezdődött, köztük egy majd 17 kg-os nyurgaponttyal és számos 10-15 kg közötti példánnyal. Ez úgy gondolom nem mindennapi, már csak azért sem, mert a tó halállományára eddig sem lehetett panasz. Rengeteg kapitális ponty és amur otthona a Gerézdi-tó, de persze számos egyéb békés és ragadozó halfaj is megtalálható a jó vízminőségű tóban. A tógazdák tervei között az elsődleges, hogy még több és nagyobb hal otthona lehessen a Gerézdi tó, amellett, hogy a sporthorgászok és a napijegyes horgászok (akik halat is szeretnének hazavinni) is egyaránt megtalálják számításukat. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy ezen a tavon mindenki eredményesen horgászhat, legyen szó sporthorgászról, vagy halfogyasztóról, feeder, match, rakós, vagy nagypontyos technikáról.

A jókedvű beszélgetések után a nap további részében különböző csalikat, előkéket próbáltunk bevetni a siker érdekében, majd pedig a helyváltoztatással próbáltuk keresni a víz alatti lakókat. Néhány óra múltán rá kellett döbbennünk, hogy a számunkra korán betörő hidegfront rányomta bélyegét a halak táplálkozására. A halak döntő többsége vízközt mozgott, illetve a felszínen mutatta magát etetéseink közelében. A látvány csodálatos volt, számtalan kisebb-nagyobb ponty volt látható szabad szemmel a víztetőn. A látvány mellett persze szerettünk volna egyet-egyet elcsípni, de a kora esti órákig ez nem sikerült. Még sötétedés előtt minden botunkat újradobtuk, bízva abban, hogy egyikünk megküzdhet egy igazi Gerézdi harcossal. A horgok mellett továbbra is különböző méretű (14-24 mm-es) bojlikat helyeztünk el, melyek között volt süllyedő, hóember kombináció és néhány centiméterre a fenék felett lebegő csali is. A fűszeres stick mix sem maradhatott ki a sorból, mely már bizonyított is. Egy-egy előkénk mellé PVA csomagokat helyeztünk, a már említett stick mixből, illetve darált-erjesztett kukoricából.

Az éjjeli órákig tartó beszélgetések kapás nélkül teltek, de persze így is csodálatos volt a nyugodt környezetben meghallgatni egymás sikereit kudarcait, horgászélményeit. Miközben elméletben éppen egy “fárasztás kellős közepén” jártunk, Józsi kapásjelzője folyamatos húzós kapást jelzett. Miután beemelt víz alatti ellenfelének, már egy apró mosollyal jelezte, hogy jobb hallal lesz dolga. Feszülten figyeltem, hogy vajon mekkora az erőteljesen küzdő hal, és persze bíztam abban ,hogy a délelőtti tőponty után ezt a példányt is belecsúsztathatjuk a sűrű szövésű szákba. Majd 20 perces fárasztás után ez sikerült is, és egy gyors fotó után már úszhatott is tovább a gyönyörű példány.

A reggeli órákig már nem sikerült újabb pontyot vagy amurt fognunk, de a felkelő nap fényeiben ismét “felrobbant” a víz. Rengeteg hal mutatta magát, mely egyértelművé tette számunkra, hogy a melegfront hatására a halak felúsztak a kisebb mélységű vízrészre. Ennek ékes bizonyítéka az a füstölős kapás, mely 8 óra magasságában érkezett arra a végszerelékemre, ami a nádhoz legközelebb volt. Sajnos félúton leakadt a keményen védekező ponty, de a horgászat már csak ilyen. Egyszerűen nem tudjuk, hogy fárasztás közben milyen erőhatások érvényesülnek a horogra, na és persze azt sem, hogy pontosan hová akadt. Ez már csak a szákolás után derül ki, de ezúttal a merítőhálóra nem volt szükség.  Ezúttal 20 mm-es olajos pellettel csaliztam, majd természetesen ugyanezzel a csalival dobtam vissza a helikopter szerelékemet. A továbbiakban a rengeteg beleúszáson kívül nem volt kapásunk, de ekkor már tudtuk, hogy ha még egy napot horgásznánk, valószínűleg sok szép példány megfogására lenne esélyünk. Az élet már csak ilyen, ezúttal az időnk nem tette lehetővé ezt, a délelőtti órákban már a felszerelések összepakolásán volt a sor.

A számunkra kedvezőtlen időjárási tényezők ellenére a gyönyörű környezet ismét elvarázsolt engem, így hamarosan visszatérünk Gerézdre, ugyanis a versenyeken is tapasztalt halmenyiség megfogható, ha az időjárás is megfelelő és persze egy kis szerencsénk is van. A jó időt pedig mindenki használja ki kedvenc taván, vagy akár itt Gerézden, ugyanis feledhetetlen élményekben lehet részünk, ha figyelünk a részletekre…

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila

A kora reggeli órákban indultunk el Szatmárnémetibe, a Moby-Dick horgásztóra. A reggeli verőfényes napsütésben már érezni lehetett, hogy komoly kánikula lesz, de mégiscsak meglepetéskén ért minket a  30 Celsius fok feletti hőmérséklet a határátlépés után.

2012 május 2. – 10:30

Majd 400 km megtétele után érkeztünk a vízre ,ahol a tógazda fogadott minket. A magyarországi horgászok számára is elérhető víz a romániai határtól körülbelül 4-5 km-re fekszik, különlegessége pedig az, hogy a tóból egyáltalán nem lehet halat elvinni, azaz igazi sporthorgász tó. Az elmondások alapján már 7 tonna hal található itt, mely kizárólag 5 kg feletti pontyokból áll. Azaz ha kapásunk van, 100%-ig biztosak lehetünk abban, hogy nem 2 kg-os példány küzd a horgunkon.

2012 május 2. – 15:45

Megvan az első kapásom, aminek végén egy 7 kg körüli tükröst meríthettem. Megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon komolyan küzdött, mintegy negyed órán múltán sikerült csak megszákolni. A túlpart mellől érkezett, 130-140 méteres távolságból. Itt tulajdonképpen a legmélyebb a tó, a mi oldalunktól kezdődően folyamatosan mélyül. Ide dobással, illetve egy-egy végszereléket etetőhajó segítségével juttatunk be. A horgok mellé fűszeres csali kerültek, némi method mixxel megspékelve. A perzselő napsütésben üdítő élmény volt ez a harcias tükrös.

2012 május 2. – 18:50

Újabb ponty a horgon. Ezúttal egy 5 kg-os pikkelyes példányt sikerült fognom ugyanarról a helyről, ahonnan az előző érkezett. Egyelőre a többi bot nem muzsikál, de most több csalit lecseréltünk, illetve a nyílt vízre is kialakítottunk egy etetést. Bízunk a hasonlóan jó éjszakai folytatásban.

2012 május 3. – 10:30

Az éjszakai órákban több mint 15 szépséges tő és tükörpontyot szákoltunk. Időközben az etetőhajónk felmondta a szolgálatot, de persze dobással szintén be tudjuk juttatni a végszerelékeket, de nyilván nem olyan pontossággal, ugyanis lemértük, és 135 méteres távolságra kell ahhoz horgászni, hogy kapásunk legyen. Zsinórjelölővel megjelölve, nagyjából 5-8 méterre a túloldaltól esnek be a felcsalizott horgaink. A reggeli órákban nyolc és kilenc óra között négy ponty érkezett, remélem ez a fantasztikus kapássorozat nem szakad meg. Azt pedig ne feledjük, hogy Nyíregyházához igen közel vagyunk, a Csengersimai határátkelőtől mindössze 1,5 km-re. Azaz Magyarországról is érdemes ide ellátogatni, mert ez ami itt történik az elmúlt 20 órában (a kánikulai meleg ellenére), eddig minden várakozásunkat felülmúlt…

2012 május 3. – 11:30

Quasimodo… ez jutott eszembe arról a halról, amit mintegy 15 perccel ezelőtt szákoltam meg. A különleges formájú hal nagyon komolyan küzdött, amolyan öregurasan, komótosan védekezett hosszú ideig, de szerencsére sikerült megszákolnom. A halak egyébként folyamatosan jönnek, nincs olyan perc, amikor minden bégszerelékünk a helyén van. Ez így rendjén is van, bízunk a hasonlóan jó folytatásban…

2012 május 3. – 12:30

Ponty, ponty és ponty! Egyszerűen hihetetlen az eddigi horgászatunk. Számtalan ponty akadt horgunkra, és ami fontos, hogy nem percek alatt fáraszthatóak ki. Szinte mindegyikük nagyon-nagyon erőteljesen küzd, sok közülük még horgon sem volt! Egyértelmű persze, hogy azok a halak, melyeket először fogják meg, lényegesen jobban védekeznek, de még így is meglepően erősek.

2012 május 3. – 15:00

Forog, tessék! A pontyok olyannyira sűrűn jelentkeznek, hogy operatőrünk is bekapcsolódott a halfogásba, ugyanis 5 percen belül három boton is kapás volt. A hőség nagyon komoly, sajnos a levegő is áll. Reméljük, egy kisebb légmozgás, vagy akár erőteljesebb szél is lesz hamarosan, na persze nem a halak kapókedve miatt, hanem számunkra lenne kedvezőbb egy picit a helyzet.

2012 május 3. – 16:30

Megjött a záporeső egy igen komoly viharral egyetemben, ami ebben a hőségben igazi megváltás. A kiszáradt földeknek is kellett már ez, bár amilyen hirtelen jött. talán olyan gyorsan fog ismét előbújni a nap. Mindenesetre eddig a pontig újabb 8 (!) pontyot fogtunk, az utolsó bejelentkezésünk óta…azaz továbbra is szép példányokat szákolunk…hamarosan ismét jelentkezünk!

2012 május 3. – 19:00

A viharos erejű széllel érkezett zápor egy órán keresztül át tartott, majd kitisztult az égbolt, és jelen pillanatban szép időnk van. Miközben szinte tarajos hullámok borzolták a víztető, nem volt kapásunk, de mivel oxigéndúsabbá vált a víz, várhatóan ismét megmozdulnak a halak. Az egyébként egyértelműen látható, hogy amint a levegő lehűl, illetve a napsugarakat felhők takarják, a pontyok a partszélből a mélyebb részre úsznak. Ezt bizonyítja két szép ponty, akik körülbelül a 80 méterre lévő végszereléket választották. Ezt majd az éjszaka folyamán is ki fogjuk használni…

2012 május 3. – 22:00

Szűk 3 óra elteltével 6 pikkelyes pontyot fogtunk, miközben a mellettünk lévő horgászállásra megérkezett a PVTV Team Romania, akik a holnapi nap délelőttjéig vallatják majd a vizet. Most már egyértelműen kijelenthető, hogy leginkább a tó közepéről érkeznek a halak, az utóbbi 5 kapásból 4-et a nyílt vízről fogtunk, egyet a túlpart mellől 5 méterre. Az eddig hihetetlen sok halat adó helyről a halak a mélyebb részekre húzódnak, majd az előző napon megfigyelt dolgok alapján, hajnalban ismét minden botunkat a 130 méterre lévő sekély vízbe kell helyeznünk….

2012 május 4. – 08:00

Megvolt az éjszaka : ) Rengeteg halat sikerült fognunk, döntően éjjel 11 után voltak sűrűek a kapások. A 8-12 kg közötti pikkelyesekből sok szépet csúsztattunk merítőbe. A szomszédolás is megvolt, Micula Peti és Pongrácz Norbi is kifárasztott néhány szép halat. Fanatizmusukat jól jelzi, hogy Peti a kora reggeli órákig horgászott, majd indult munkahelyére… : ) A déli órákig még forgatunk, horgászunk, és valószínűleg lesz még néhány szép hal a horgunkon….Hamarosan folytatjuk!

2012 május 4. – 11:50

Közeledve a horgászat végéhez, még 3 szép pontyot szákoltunk meg, mindegy 10 kg feletti súlyban volt. A merítőhálók már száradnak, a felszerelésünk többi része pedig már az utánfutónkban. Majd 4 órás autóút vár ránk, de remélem, hogy Budapesten nem vár ránk nagy forgalom, ugyanis a ballagások miatt valószínűleg sokan autóba ülnek. Mindenesetre feledhetetlen horgászatban volt részünk, ezért aki hasonlóan szép halakat szeretne fogni itt Szatmárnémeti mellett a Moby-Dick horgásztanyán, az bátran látogasson el ide. Csalódni garantáltan nem fog, hiszen a környezet nyugodt, a halak pedig nem mindennapi módon küzdenek…

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Mentes Mátyás, Gergely Roland

A reggeli órákban elindultunk a Biató Carp Lake-ra, mely egy Biatorbágy határában fekvő 22 hektáros tó. Mindössze 20 perc autózás után érkeztünk meg a belvárosból, tehát túlzás nélkül állíthatom, hogy a Budapest és vonzáskörzetének horgászai igazán kedvező helyzetben lehetnek, ha egy halakban bővelkedő tavon szeretnének hódolni szenvedélyüknek. Legalábbis az előzetes információk alapján egy ilyen vízre érkeztünk. Most itt vagyunk, és reméljük hamarosan kiderül, hogy mit rejt a tó.

2012 április 25. – 13:00

Minden végszerelékünk a helyére került, 3-3 bottal horgászunk, természetesen mindegyikkel más-más helyre. Elsődleges célunk most az, hogy kiderüljön, hogy vajon a nyílt vízen, vagy a nádfal közelében tartózkodnak-e a halak. Majdnem elfelejtettem, a 10-es helyen vagyunk. A botok a stégen, egy pedig a mellette lévő füves részen. A jelzők egyelőre némák, de bízunk a halak jelentkezésében.

2012 április 25. – 13:20

Megvan az első pontyom, egy 2 kg-os tőponty. A nádfalról sikerült megfognom, most pedig irány a víz, várjuk a nagyobbakat. A szemben lévő, kb 250 m-re húzódó nádfalra megpróbálok kizárólag pellettel etetni, ugyanis a tóban nem kevés nagytestű tok is él. Köztudott, hogy porszívókánt járják a fenéket, reménykedem, hogy a pelletekre felfigyelnek.

2012 április 25. – 14:00

Tok helyett ponty! Ezúttal Józsi szákolt egy szép példányt, ami nagyobb az én 2 kilósomnál : ) 9,5 kg-ot nyomott a mérlegen az egészséges tükrös. Ő jobbra horgászik, a kb. 70-80 méterre lévő nádhoz. A víz 70-80 cm-es, az iszapréteg 20-30 cm. A ponty pedig jött, kiegyensúlyozott csalira. Fél pop-up, fél süllyedő bojli. Ígéretes kezdés.

2012 április 25. – 14:45

Ponty helyett tok! Bárcsak így lenne ötösöm a lottón. A pellettel csalizott botomra, amit fél szem pop-uppal emeltem meg, megjött egy gyönyörű tok. A dolog érdekessége,hogy félúton elakadt a zsinórom, majd csónakkal rámentünk ismeretlen ellenfelemre. A víz alatti bokorból kiúszott, majd nem mindennapi küzdelem után szákoltuk meg. Hamarosan folytatás, a technika adott, azaz ha hajnal kettőkor szákolunk egy szebb halat, akkor is jelentkezünk.

2012 április 25. – 18:30

Józsinak ismét elsült az a botja, amivel előzőleg a 9,5 kg-os pontyot fogta, ezúttal egy 11,46 kg-os példány érkezett neki. Három gyönyörű halat fogtunk, ami eddig minden várakozást felülmúl… Hamarosan ismét jövünk.

2012 április 25. – 19:30

Az elmúlt 4 órában három kisebb pontyot sikerült fognunk, mindegyik példányt más-más helyről….Az idő eddig kifogástalan, a szél is alábbhagyott. Reméljük, hogy komolyabb esőzés nem lesz az esti-éjszakai órákban. Nekünk egy gyors vacsora következik, folyatás hamarosan….(Akinek van egy kis szabadideje, bátran látogasson meg minket.)

2012 április 25. – 21:10

Az elmúlt 2 óra eseménytelenül telt, de persze ez várható volt, hiszen minden percben nem táplálkoznak a pontyok. Az eddigiek alapján az éjszaka sem lesz eseménytelen, bár kérdés, hogy milyen méretű és mennyiségű pontyot sikerül majd fognunk. Remélem, hogy sokat és nagyokat : )

2012 április 25. – 23:45

A gyors vacsora egy “picit” csúszott, de megérte várni: tárcsán sütött finomságokkal felvértezve várjuk a további éjszakai órákat.  Miközben készült, négy 5-6 kg közötti pontyot csaltunk be az etetésekre, kivétel nélkül mindegyik a nádfal mellől érkezett. Egyelőre úgy néz ki, hogy a nyílt vízzel ellentétben ezek a helyek kitűnően működnek. Amennyiben nem jön közbe egy komolyabb hidegfront, (márpedig az előrejelzések szerint nem), akkor kevés időnk lesz a pihenésre…dehát nem is ezért vagyunk itt!

2012 április 26. – 10:25

Jó reggelt Biató Carp Lake! : ) Nem ragozom túl, éjjel 15 pontyot fogtunk, 5-8 kg közötti súlyban. Öröm az ürömben, hogy majd egy fél órával korábban füstölős kapásra vágtam be, majd 5 perc elteltével elköszönt ismeretlen ellenfelem. Ez a kapás a nyílt vízről volt, és komoly példány küzdött a horog végén. Egy picit sajnálom, hogy  nem sikerült megpillantanom. Tippelni nem szeretnék, de mindenesetre az erejéből ítélve nem 3 kg-os kölyökponttyal volt dolgom. Alig fél óra telt el az “szomorú” esemény után, majd ismét egy-egy pontyot fogtunk. Józsi egy szép tükröst, én pedig egy duci tőpontyot tarthattam a kezemben. Az időjárásról még nem beszéltem, de megér néhány szót: a tegnapi sokszor erőteljes északi szelet ma reggelre felváltotta a déli szél, ami tulajdonképpen felénk fúj, azaz elképzelhető, hogy a nádfalra tolja a halakat. Folytatás hamarosan…

2012 április 26. – 15:45

Az eltelt 5 órában  több mint 10 pontyot szákoltunk, gyönyörű pocakos tükrösök és erőteljes pikkelyes pontyokat fogtunk. Kiválóan működnek az olajos hengerek pop-up bojlival kikönnyítve, illetve az éppen süllyedő, könnyített fél süllyedő-fél pop-up kombinációk is. Szinte nincs olyan perc, amikor minden botunk benn van. Ez mellett sikerült megakasztanom ismét egy jobb halat, de ezúttal sem végződött szákolással a történet. A nyílt vízen elhelyezett bójám mellett néhány méterre egy akadót fogott a zsinórom, amiből sajnos nem sikerült kiszabadítanom. A főzsinóron lévő leader már látható volt a kb. 1-1,2 m-es vízben, azaz szerencsére a hal már nem volt a horogelőkén.  Az elakadás előtt folyamatosan zsinórt nyerő hal ezúttal győzött. Remélem, hogy a következő komolyabb példány fárasztása (ha lesz), sikerrel fog végződni. Az idő egyébként jó, sőt túl jó. Jelen pillanatban 23 fokot mértünk, a napsugaraknak pedig már jócskán van ereje. Folytatás hamarosan…

2012 április 26. – 20:30

A kisebb halak szinte folyamatosan érkeznek, de mindenképpen próbálunk a nagyobbakra koncentrálni. Én  ez eddig etetett helyek elé horgászom néhány méterrel, de az etetésekre továbbra is szórok néhány szem halibut pelletet. Ennek célja az, hogy egy kisebb, horog köré koncentrált csalival tudjak a “széléből”, azaz a nagyobbakból csipegetni. A pontyfogás mellett természetesen a kamera is forog…

2012 április 26. – 23:50

Lassan éjfélt üt az óra, mi pedig a sokadik pontyunkat fárasztjuk. A tegnapi tendencia szerint a hajnali, kora reggeli órákban a nyílt vízről jöttek a szebb halacskák, talán ma is így lesz, de azért szeretnénk éjjel is szebb pontyokkal megküzdeni. A tegnap esti tárcsás finomságok után most szolidabb vacsorával örvendeztettük meg magunkat: ezúttal melegszendvicsek készültek.. : ) Miközben ezeket a sorokat írtam, az egyik botomon ejtős kapás volt, az eredmény pedig egy kerek tőponty. Gyönyörű volt! Hamarosan ismét jövünk…

2012 április 27. – 08:00

Az éjszaka folyamán már nem táplálkoztak annyira intenzíven a halak, mint az előző estén, sőt a szélcsendes idő és a csillagos égbolt mellett ezúttal pontykapásunk sem volt, egészen hajnali 4 óráig. Ekkor egy 6-7 kg-os példány érkezett, de ezután ismét megindult a víz alatti élet. Szépséges pontyokat fogtunk, melyek kivétel nélkül jól küzdöttek, ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy látogasson el a Biató Carp Lake-re, ahol akár rövid idő alatt nagytestű példányokat terelhetünk szákba.

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Gergely Roland

A hajnali, kora reggeli órákban felszereléseinket próbáltuk az utánfutónkba úgy elrendezni, hogy minden szükséges felszerelés helyet kapjon. Sajnos ezzel majd egy órát töltöttünk, ugyanis szinte minden négyzetcentiméterét kihasználtuk. Sajnos, legyen szó egy hét horgászatról, vagy akár csak egy napról, a sátor, ágy, illetve az alapvető horgászfelszerelések elengedhetetlen részeit képezik a horgászatunknak. Tulajdonképpen szinte csak a csali és az élelmiszer mennyisége változik, attól függően milyen időtartamra készülünk. Miután pontot tettünk a pakolás végére, útnak indultunk Dombóvár felé. Majd 180 km-nyi út állt előttünk.

2012 április 4. – 08:20:

Megérkeztünk Dombóvárra, majd a Jácint utca folytatásából a Bontovai-tó partjára. Vámosi Zsolt tógazdával még éppen összefutottunk érkezésünkkor, majd rövid időn belül az 5-ös horgászálláson találtuk magunkat. A szél erőteljesen fújt, sajnos a gát felé. Nos, úgy gondoltuk, hogy ez nem jelenthet problémát a napsütéses időben. A meredek úton megközelítve a horgászhelyet minden szükséges felszerelést kipakoltunk, majd mielőbb szerettük volna bejuttatni végszerelékeinket. Néhány ígéretes helyet kinéztünk, és én behúzással, Józsi pedig dobással juttatta célba a csalikat.

2012 április 4 – 10:14:

Körülbelül 9 óra magasságában minden szerelékünk  a helyére került, majd alig 2 óra leforgása alatt már 4 kisebb pontyot sikerül fognunk, süllyedő fűszeres csalikkal, majd megérkezett az első “komolyabb” példány, majd 5 kg-os súlyban. Egyelőre nagyon úgy érzem, hogy jó helyre horgászunk, és az időjárás is kitűnően alakul. Bevallom őszintén, már az indulás előtt bizakodtam, ugyanis jelen pillanatban egy melegfront kellős közepén állunk (itt majd 20 Celsius fok van). Várjuk a további, remélhetőleg “nehézsúlyú” jelentkezőket.

2012 április 4 – 14:40:

Megérkezett! Az első öreg 10,30 kg-os súllyal mérlegelt. Józsi 20 mm-es M1-es (fűszeres) bojlival csábította horogra. Horgásztársam nem árul zsákbamacskát, a titokra fény derült : ) A viccet félretéve nagyon bíztató a folytatás. Mostantól minden fontos pillanatról beszámolunk, azaz ha éjjel kettőkor érkezik egy újabb példány, a mérlegelés után már itt is olvasható lesz. Amellett, hogy szép halakat fogtunk eddig, operatőrünk is szákolt néhány szép példányt. Hamarosan ismét jövünk…

2012 április 4 – 17:10:

A délutáni órákban számolatlanul érkeztek a kisebb halak, de újabb 10 feletti példány nem tette tiszteletét. Persze még most következnek a számunkra érdekesebb órák, azaz reményeink szerint hamarosan az éjszakai nagyobb példányok. Az időjárásra egy szavunk sem lehet, napközben és délután is szikrázó napsütésben élvezhettük a természetet.

Hab a tortán (vagy ponty?), hogy egy alig 15-20 dkg-os pontyocska is felvette a 20 mm-es fűszeres bojlit. A szemléltetés kedvéért (na és persze azért, mert minden halk megérdemli a kíméletes bánásmódot, mérettől függetlenül) a Carp Cradle matracba tettük, bízva abban, hogy egyszer ő is méretes példány lesz. : )

2012 április 4 – 20:45:

A késő délutáni óráktól kezdődően szintén kisebb pontyok érkeztek, így egyelőre marad a várakozás. Az idő kellemes, lassan 9 óra magasságába járunk, de még melegebb ruházatot nem vettünk magunkra. A felhők viszont már megjelentek, de bízunk abban, hogy még néhány óránk van az előrejelzések szerinti zivatarokig. Ha megjön az első éjjeli vendégünk, jelentkezünk.

2012 április 4 – 22:35:

Az esti órákban ismét beindult a nagyüzem, nekem néhány kisebb pontyot sikerült fognom, míg Józsi egy nagyobbacska, 6-7 kg-os tükröst terelt szákba. A jól küzdő ponty májas oldódó csalira érkezett a borús éjszakában. A továbbiakban bízunk abban, hogy a kisebb pontyok aktivitása csökken és a nagyobbak kezdenek táplálkozásba. Mindez egyelőre csak egy képlet, de még előttünk az éjszaka nagy része. Folyt. köv…

2012 április 5 – 11:29:

Az éjszaka folyamán rengeteg kisebb pontyot fogtuk, szinte egy szabad percünk nem volt ezidáig. Több jónak vélt haltartó helyet vallattunk, és néhány nagyobb halacska is szákba került. Most megpróbálkozunk újabb horgászhelyeken nagyobb pontyot fogni, koncentrált etetéssel, PVA hálóba töltött finomságokkal. Eredményességük még egyelőre titok számunkra is, mindenesetre azon vagyunk, hogy nagyobb pocakos pontyokkal is készíthessünk felvételeket.

2012 április 5 – 13:10:

A kisebbek után megjött az első komolyabb hal, ezúttal nekem sikerült egy öreg harcost kifárasztanom. Rendkívül boldogok voltunk, hogy a fülledt, meleg időben a sok kisponty után ismét beesett egy nagyobb. Beveallom őszintén, hogy 1 nappal elszámoltuk magunkat, ugyanis azt gondolom, hogy a hidegfront előtt órák a legtöbb esetben eredményes a nagypontyozásban. Nos, nekünk sajnos hamarosan mennünk kell, de a botok még benn vannak. Mindig ez az utolsó…

Még egy mondat erejéig megemlíteném kedves hangmérnök kollégánkat, Terét, aki a horgásztúránk előtt egy adag saját készítésű, fokhagymás henger alakú csalival lepett meg minket. A jó állagú, zöld színű, kitűnő illatú csalit tőkehalmáj olajban áztattam már a tegnapi napon, és az éjszakai fogások után, erre a csalira is érkezett egy nagyobb példány. Ahogyan a többi etetnivaló, ezúttal ez is PVA hálóban került a horog mellé.  Szűz kéz, azaz szűz csali… Köszi Tere. De tényleg, Terét nem láttátok?

2012 április 5 – 16:20:

Szinte minden felszerelésünk rendszerezve lett, azaz már csak pár perc, és a hazaút következik. Hozzávetőleg 40 pontyot sikerült fognunk 30 óra aktív horgászat alatt. Két darab 10 feletti példány mellett sok-sok 4-7 kg közöttit fárasztottunk ki, és persze a kisebb pontyok adták a fogásunk többi részét. Miközben ezen sorokat írtam, kapásom volt, és lám…végszóra megjött egy szintén szebb tükrös. Már minden az utánfutónkba került, egyedül a kisméretű merítőszákunk feje volt felakasztva egy faágra, száradás céljából. Ezzel indultam útnak csónakkal, és egy kis nehézség árán, de sikerült megszákolnom. (Gondoljunk bele, hogy merítőfejjel szár nélkül próbáljuk a halat megszákolni – senkinek nem javaslom…) Ezután az utolsó botomon is kapás volt, de sajnos a kisebb ponty egy akadóba úszott. Az akadó meglett, a ponty nem… : ) Majd legközelebb!

2012 április 5 – 19:00:

Hazaérkeztünk…fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva a Bontovai-tóról.

2012 április 5 – 21:20:

Mindenkinek köszönöm Józsi és a stáb nevében is, aki végigkövetett minket ezen a rövid pecán, reméljük a további forgatásainkról is be tudunk számolni, hasonló formában.

Írta: Csákány Attila

Fényképezte: Ács József, Csákány Attila, Gergely Roland

Sajnos az égiek ezúttal nem hallgatták meg kérésünket, mert az éjszaka folyamán már lehetetlenné tették horgászatunkat a mozgó jégtáblák. Végszerelékeinket már nem tudtuk a kiszemelt helyekre visszahúzni, a  reggeli órákra pedig teljes fagyás következett be, ami végképp megpecsételte horgászatunkat. Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás, de mindenesetre reméljük, hogy a napsütéses órák számának emelkedésével, hamarosan ismét a vízparton horgászhatunk kedvenceinkre.

A Csővár mellett fekvő Barina-tó ideális helyszínnek tűnt a „pontyos szünetben” a téli kikapcsolódáshoz, annál is inkább, mert itt már szép pontyoknak örülhettünk a tavalyi ősz folyamán. Természetesen túlzás lett volna azt állítani, hogy a víz minden egyes négyzetméterét ismerjük, de mégis régi ismerősként üdvözöltük a kicsivel több, mint 4 hektáros vizet. Operatőrünk mellett Tibor barátunk is velünk tartott, aki multiorsós pergető felszerelése felavatása után, (mellyel korábban néhány kölyökcsukát zsákmányolt) nagyobb adrenalinszint-emelkedésre vágyott. Hogy teljes legyen a történet, Attila barátunk is csatlakozott hozzánk, ugyanis bármilyen meglepő, egy nappal korábban beszerzett bot-orsó párosát szerette volna megdolgoztatni néhány ragadozó példány közreműködésével. Persze nekünk is kellett valamit tennünk annak érdekében, hogy ne lógjunk ki a sorból, ezért a Daiwa cég tesztalanyait is magunkkal vittük, egy minőségi pergető-kombó személyében.

Az első krokodilt az úszón felkínált kishallal sikerült elcsábítani

Az egyik felavatott páros, pillekönnyű magnézium házas orsóval

Attila sportemberhez méltóan a hajnali órákban érkezett a tóhoz, így megérkezésünkkor ő már teljes gázzal csukát próbált fogni, bízva a kora reggeli aktivitásukban. Egyébként Attilával a tavalyi évben már horgásztam egy alkalommal, és már akkor látható volt szemében a „tűz”, azaz teljes mértékben megfertőződött a pontyhorgászattal. Elmondása szerint tökéletes kikapcsolódás az Újpest utánpótlás csapatának edzése mellett, hogy szabadidejében a halakat kergesse. A Kiskorpádi Bojlis Kupán is elindult Lőw Zsolt csapattársaként (volt válogatott labdarúgónk), ahol az igen előkelő, ötödik helyezést érték el, 2 kg-mal a negyedik helytől és alig 5 kg-mal lemaradva a dobogóról, de mielőtt elcsábulnék a pontyok felé, térjünk is vissza a ragadozó halakhoz.

Az új felszerelés felavatása tehát nála felettébb érdekessé tette a horgászatot, a tó sekélyebb, tavirózsás részén már messziről világított csukázó úszójának narancssárga bóbitája, miközben néhány méterrel arrébb pergetve próbált becsapni egy-egy krokodilpofájút. Én és Józsi a „Barina-szigeten” kezdtünk, Tiborral egyetemben. Számos műcsali került a forgókapocs végébe, köztük támolygó és körforgó villantók, különböző egy és többrészes wobblerek, sőt gumihalak is. Én is próbáltam a nádfalak szélét, és az ígéretesnek tűnő helyeket megdobálni, de nem akadt jelentkező. A szigetről ezért Attila felé vettem az irányt, ahol a tavirózsa-mező mentén már egy gyönyörű rablást is láttunk. Ez igen bíztató volt, de annak ellenére, hogy szinte minden négyzetméterén pergettünk a kiszemelt résznek, egyetlen rávágásunk sem volt. Miközben az utánpótlás nevelésről beszélgettünk, Attila úszója „útra kelt”, a parttól 15-20 méterre, és rövid idő alatt egy majd 2 kg-os csukáról készíthettünk felvételeket. Ezt a többieknek is jeleztük, ezért pár percen belül megérkeztek, majd a gratuláció után repültek a különböző műcsalik. Nos, az első halnak mindig kiemelt figyelmet szentelünk, ezért Attila úszója is szinte ugyanarra a pontra repült vissza, ismételten élő kishallal felcsalizva, sétáltatós módszerrel.

Szép csukákat sikerült kivarázsolni a vízből…

Az egyetlen úszós felszerelés mellett aktív pergetéssel próbáltunk újabb példányokat becsapni, ami rövid időn belül sikerült is. Ismét Attila akasztott egy hasonló méretű csukát, aki a part mellett 4-5 méterre vágott rá, ezúttal egy Salmo csuka-imitációra. Bevallom őszintén, én nem vagyok a pergető horgászat nagy szakértője, leginkább csak a pontyozás mellett, „mellékállásban”, évi egy-két alkalommal pergetek, de ezt is csak az utóbbi 2 évben. Hasonlóan Attilához és Tiborhoz, amatőrként próbáltuk összerakni a képet. Egyértelmű volt, hogy a csukák a partszélben rabolnak rá a számukra életet jelentő táplálékra. Ahogyan teltek a percek, ismét egy-egy rablás mutatta a part menti sávban, hogy ezt a részt kell lényegesen jobban feltérképezni. Hosszas dobálás után Józsinak is sikerült támolygó villantóval egy csukát lépre csalnia, majd nekem is megérkezett a várva-várt, gyönyörű színben pompázó „Barina-tavi krokodil”.

A sügérmintázatú, bronz alapú 22g-os támolygónak nem tudott ellenállni

Ezzel a típussal egy csukát sikerült kivarázsolni a vízből

A bronzszínű támolygóra szintén partközelben vágott rá a csuka, ezért kellően felvillanyozódva vártuk a következő dobások eredményeit. A kora délutáni órákig szinte végigpásztáztuk a teljes part menti sávot, de az akciódús órák után a vízben élő ragadozó halak nem mutattak aktivitást.

Tibor barátom multiorsós szereléke – egyelőre nem sikerült komolyabb ellenféllel felavatnia

Ezt a nyomasztó csendet Attila törte meg egy újabb krokodilpofájúval, aki szintén a csuka-imitációra harapott rá. Ezt már mindannyian úgy gondoltuk, hogy nem lehet véletlen, hiszen a számos kipróbált, véleményünk szerint jó helyen vezetett műcsali-típus helyett ismét ezt választotta az olajzöld példány. Sőt, ezt támasztotta alá az is, hogy majd fél órát követően ismét a csuka-imitáció volt eredményes. Valószínűleg azért volt ennyire fogós ez a típus, mert a vízben élő példányok konkurenciát láttak a kiscsukát formázó műcsaliban. Számos alkalommal hallottam már, hogy a csukákat mintázó műcsalik fogóssága (sőt, van olyan helyzet, amikor semmi mással nem tudunk csukát fogni) nem abban rejlik, hogy táplálékot lát benne a horogra akadó csuka, hanem a területén próbálja megsemmisíteni a „konkurenciának” vélt kisebb egyedeket. Nos, bárhogy is legyen, ezen a napon kimagaslóan a Salmo-csuka imitácója volt a favorit. Ennek fényében biztos voltam abban, hogy a következő pergetésünkre beszerzek egy ilyen típust, hiszen abszolút meggyőző volt. (Tere /Tibor/ barátunk táskájában azóta már ott lapul)

A Salmo csuka-imitációja egyértelműen a nap favoritja volt

A pergetve fogott hosszúkás csukák mellett az úszó finom mozdulatokkal követte előkén táncoló kishal mozgását, majd hirtelen eltűnt a lenyugvó nap fényében. Ezúttal egy kisebb süllő volt az áldozat, amire titkon számítottunk a sötétedés beálltával.

Attila nem csak a pontyfogásban jeleskedik: csukái mellett egy formás süllőt is sikerült fognia sötétedésig

Pár perc elteltével operatőrünk, aki először fogott kezében pergetőbotot, egy kétrészes narancs-ezüst, süllyedő wobblerrel akasztott egy 3 kg körüli süllőt. Ez méltó befejezése volt a napnak, de számunkra még nem ért véget. Attila befejezte a horgászatot, majd egy forró tea mellett beszéltük meg a napi történéseket. Annak ellenére, hogy szép csukákat fogtunk, és süllőket is sikerült kifárasztanunk, úgy éreztük, hogy mégsem táplálkoztak kellően intenzíven a ragadozó halak.

Szűz kéz, szerencsét hoz: operatőrünk formás süllője a kezdeti szürkületben

Ennek a kijelentésnek az volt az apropója, hogy egy jobb napon itt tucatnyi csukát ejthetünk átmeneti rabságba, hiszen rengeteg él belőlük a vízben. A nagyobb példányok elkerültek minket (a tóban számos 15 kg feletti csuka él), de ennek ellenére Attila is fantasztikus élményekkel indulhatott útnak, hiszen nem mindennapi csukaterítéket tudhatott magáénak ezen a napon. Mindenesetre a Barina-tó az erős pontyállománya mellett a nagyszámú ragadozó populációról is tanúbizonyságot tett.

Mi még próbálkoztunk úszóval az éjszaka folyamán, de nem érkezett kapás sem élő csalira, sem a fenék közelében felkínált halszeletre. Miután nyugovóra tértünk, már alig vártuk a hajnali órákat, hogy ismét be tudjunk csapni néhány ragadozót. A kora délelőtti órákig még két szép csukát sikerült fognunk Sandra gumihallal, és a már előző nap bizonyított kétrészes narancs wobblerrel. Mindkét hal a már előző napon bizonyított part menti részen, a csalivezetés utolsó méterein vágott rá a műcsalikra. Józsi hosszú évek óta perget a pontyok kergetése mellett, de még őt is meglepte az utolsó csuka kapása, hiszen szinte kiugrott a fehér színű csaliért a vízből.

Fehér színű, piros fejű Sandra gumihal lett a végzete

Természetesen minden halat kíméletesen visszahelyeztünk a vízbe

Pontyozóként számomra sem mindennapi látvány volt, ezért egyöntetűen leszögeztük, hogy a békéshalas horgászat mellett, néha-néha a ragadozó halak nyomába fogunk majd eredni. Mindenkinek hasonlókat kívánok a magam és a Fókuszban a horgászat stábja nevében is.

Fotó: Csákány Attila, Gergely Roland, Polyák Attila, Tere

Írta: Csákány Attila

Bátran kijelenthetjük, hogy az időjárás is nagy mértékben kedvezett horgászatainknak, a pontyok és amurok kergetése során merítőhálónk egy alkalom kivételével, nem maradt szárazon. Több alkalommal olyan pontyparádéba csöppentünk, amikor nem volt ritka egy adott pillanatban a több bottal történő fárasztás. Így a téli időszakban, annak ellenére, hogy a  tavalyi évhez képest viszonylag enyhe az idő, a szezon tényleges kezdete előtt jól esik visszaemlékezni a történtekre. Újévi fogadalom terén leggyakrabban az életmóddal kapcsolatos fogadalmakra gondolunk, de mi ez mellett a még eredményesebb halfogást is szem előtt fogjuk tartani. Konkrétan nem árulhatom el, mit kívántunk erre az évre vonatkozóan, de mindenesetre bízunk abban, hogy “valóra válik”.

Túráinkon már február végén a pontyok voltak a célhalak, és ez tulajdonképpen az egész évet jellemezte. Pontyhorgászokként a bajszosok horogra kerítése volt a célunk, időjárástól, vízterülettől függetlenül. Emlékezetes pillanatokkal indult Bontovai kirándulásunk. A számos nagy halat rejtő vízen alig 1 napot töltöttünk, de több 15 kg feletti pontyot sikerült zsákmányolnunk, nem beszélve a kisebb példányokról.

A fűszeres csalikat használva jól indult az évünk, de nem sokkal később már a Harsányi-tavon találtuk magunkat, itt próbáltunk a mélyebb részen egy-egy szebb potykát becserkészni. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár az igazán rutinos öregek elkerültek minket. Etetésünk ezúttal döntően liftező method mixből állt, különböző ízesítésű csalikkal, gyorsan oldódó pelletekkel kiegészítve.Ezen a horgászhelyen én már jó néhány pontyot horogra kerítettem korábban, de ezúttal mennyiségben nem tudtuk megközelíteni a korábbi túra eredményét. Persze nem is ez volt a cél, de egy pontyhorgász a legtöbb vízen szeretne maradandó élményeket szerezni.

Nagyrédei kirándulásunkra viszont “ismeretlenként” érkeztünk: ezen a tavon még nem horgásztunk korábban, hasonlóan a Bontovai-tóhoz, de az előzetes infóink alapján halban (pontyban) gazdag vízre érkeztünk.  Várakozásaink minden képzeletet felülmúltak, ugyanis a nádfalat meghorgászva, félóránként sikerült a tó lakóival megküzdenünk. Előfordult olyan periódus is, amikor alig több mint fél óra leforgása alatt, négy szép tükröst fektethettünk matracra, 8 kg-os átlagsúlyban.

Ezt követően Püspökmolnáriba vezetett pontyos utunk, ahol a  méltán híres Farkincás-tóban rengeteg 20 kg feletti ponty él. Titkon reméltük, hogy az 1-es horgászállásról sikerül majd egy nagytestű példányt elcsábítani, de ez nem tűnt olyan egyszerűnek az idő rövidsége miatt. Nos, annak érdekében, hogy ez sikerüljön, egy Delta etetőhajó segítségét is igényben vettük. Ezen a vízen ugyanis tiltott a csónakkal történő behordás, de a mobil hajókat használhatják a horgászok. Nagy meglepetésünkre, az éjszaka fogott 7-11 kg közötti példányok után, a délelőtti órákban sikerült egy 20,25 kg-os erőtől duzzadó tükörpontyot mérlegelnünk. Úgy gondolom, hogy alig 24 óra leforgása alatt kevés tavon képzelhető el hasonló fogás, de persze ehhez Fortuna keze is szükségeltetett.

A Vas-megyei kirándulás után a Kiskorpádi Szigetes-tó következett, ahol én már korábban szép emlékeket szereztem, köszönhetően a nem mindennapi halállománynak, és a halait példaértékűen óvó tógazdának. A már általam jól ismert 7-es horgászhelyen az első órák eseménytelenül teltek, majd beindult a pontyos nagyüzem. Felváltva fárasztottuk a rendkívül harcos nyurgákat, sőt Józsi egy gyönyörű koit, és egy termetes amurt is szákba terelt.

Somogyból Almásfüzitőre érkeztünk, a helyi kavicsbányatóra. A kristálytiszta vízről mindössze annyi információnk volt, hogy sok ponty él benne, köztük termetesebb példányok is. Ez ugyan nem volt sok, de az ott töltött alig 24 óra alatt nagyon komoly halakkal sikerült megküzdenünk, néhány 10 kg feletti példány is elcsábult a horgok mellett felkínált különböző ízesítésű csalikra. Ezen a vízen is fantasztikusan éreztük magunkat, köszönhetően a nem mindennapi halállománynak.

Komárom-Esztergom megyéből megyéből kicsit keletebbre, Heves megyébe, egész pontosan a Heves és Boconád között fekvő Rab-horgásztóra látogattunk. Itt elsőként a példás szabályokkal azonosultunk, miszerint egyetlen hal sem vihető el a vízből, azaz egy igazi sporthorgászat tavon horgászhattunk. Rövid időn belül megérkeztek az első pocakos pontyok, majd számos társuk követte őket. A majd 40 Celsius fokos hősékben olyan élményekkel gazdagodtunk, melyekre sokáig emlékezni fogunk. Megszámlálhatatlan 6-10 kg közötti pontyot fáraszthattunk ki, sőt mi is kellően elfáradtunk a munkás órák alatt, amit persze egyáltalán nem bántunk.

A szabolcsi vizek sem maradhattak ki a sorból, a  nekünk ismeretlen Miszlai-tó csábítóan hívogatott minket, ugyanis ebből a vízből is számos szép ponty kerül ki minden évben. Mi is bíztunk abban, hogy egy éjszaka alatt komolyabb ellenfelekkel is összekerülünk majd. A délutáni órákig eseménytelenül teltek a percek, viszont több vadfaj is megjelent a tó mellett lévő dombos vidéken. Örömteli látvány volt, hogy ilyen háborítatlan környezetben horgászhatunk, szinte eggyé olvadva az élővilággal. A természet csodálata mellett szép pontyokat is sikerült fognunk az esti és éjszakai órákban is.

Utolsó pontyos kalandunk egy számunkra szintén ismeretlen vízen történt, méghozzá a Csővár és Penc között fekvő Barina-tavon. A sokak számára még felfedezetlen gyöngyszem több mint 4 hektár kiterjedésű víz, és már első látásra elvarázsolja az embert. Nekünk már első látásra a tó közepén húzódó sziget nyerte el tetszésünket, melyet egy fahídon lehet megközelíteni. Itt letáborozva, majd 24 órát eltöltve, számos harcias ponty került a szákunkba, igaz legtöbbjük 4-5 kg körüli méretben. Egy komolyabb példány a szákolás előtti pillanatokban elköszönt, de mindenesetre rendkívül jól éreztük magunkat, köszönhetően a mozgalmas óráknak.

Most, hogy 2012-be léptünk, folytatjuk “pontyos útvonalunkat”, és kedvenc vizeink mellett számunkra ismeretlen tavakra, folyókra is ellátogatunk majd hazánkban. Hiszen országhatárainkon belül is számos gyönyörű vízterület fekszik, melyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Minden kinek adott a lehetőség, hogy izgalmas kalandokban legyen része, figyelve a természet értékeire…

Kép és szöveg: Csákány Attila