Elnevezés: a hímjét bikának vagy lapátosnak, a nőstényt tehénnek, a 2. éveset ünőnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak mondja a vadásznyelv.

Testméretei: testhossza 120-150 cm, marmagassága 70-90 cm, a bika zsigerelt testtömege 60-90 kg, a tehéné 30-50 kg.
Szőrzet: szőrzetét döntően fedőszőrök alkotják. Színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal. A bikák szőre sötétebb, a teheneké világosabb. Télen a fedőszőrök megnövekszenek, kevés gyapjúszőr is megjelenik. Színe ilyenkor sötétebb, a foltok majdnem teljesen eltűnnek.

Agancs: trófeája a bikákon található lapát formájú agancs, melyet évente vált. Különleges formája miatt igen kedvelt vadásztrófea.

Vadászati idény: Hibátlan (golyóérett) trófeájú bika: október 1-től december 31-ig. A főbarcogás október 1 és 31. közé esik.
Rendellenes (selejt) trófeájú bika: október 1-től január 31-ig.
Tehén, ünő, borjú: október 1-től február 28-ig.

A gímszarvashoz hasonlítható, de annál kisebb, zömökebb testfelépítésű. A legjobb magyarországi állományok környezetére a kontinentális klíma, a havas napok kis száma és az alacsony hótakaró jellemző. Leginkább a sík vagy enyhe dombvidékek, kis mezőgazdasági területekkel szabdalt, lombos erdőfoltjait kedveli.

Elnevezés: a hímjét bikának vagy lapátosnak, a nőstényt tehénnek, a 2. éveset ünőnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak mondja a vadásznyelv.

Testméretei: testhossza 120-150 cm, marmagassága 70-90 cm, a bika zsigerelt testtömege 60-90 kg, a tehéné 30-50 kg.
Szőrzet: szőrzetét döntően fedőszőrök alkotják. Színe nyáron világos rozsdabarna, fehér foltokkal. A bikák szőre sötétebb, a teheneké világosabb. Télen a fedőszőrök megnövekszenek, kevés gyapjúszőr is megjelenik. Színe ilyenkor sötétebb, a foltok majdnem teljesen eltűnnek.

Agancs: trófeája a bikákon található lapát formájú agancs, melyet évente vált. Különleges formája miatt igen kedvelt vadásztrófea.

Vadászati idény: Hibátlan (golyóérett) trófeájú bika: október 1-től december 31-ig. A főbarcogás október 1 és 31. közé esik.
Rendellenes (selejt) trófeájú bika: október 1-től január 31-ig.
Tehén, ünő, borjú: október 1-től február 28-ig.

Vadászati mód: lesvadászat, cserkelés.

Elnevezés: a hímet kannak, a nőstényt kocának (emsének), a szaporulatot malacnak, a 2. éveseket kan- vagy kocasüldőnek, az öreg kant remetekannak mondja a vadásznyelv.

Testméretei: testhossza 150-200 cm, marmagassága 80-110 cm, zsigerelt testtömeg 70-170 kg.

Szőrzet: erős, testtájanként változó szürke, barnásfekete serteszőrök borítják. Szőrváltásra tavasszal kerül sor, ősz folyamán alakul ki a téli jellegzetes szőrruha, amelyben a serteszálak közé kifejlődik a gyapjúszőrök tömött védőrétege. Bőre vastag, erős, különösen a kanoké.

Trófea: a szemfogakból fejlődő „nagyagyarak” (állkapocsban), és „kisagyarak” (állcsontban).

Vadászati idény: Erdei és mezőgazdasági kártétele miatt egész évben vadászható. A kocákat fialási, malacnevelési időszakban tilos vadászni, vadászidény: június 1 – január 31. között. Ajánlott idő vaddisznóhajtásra: november 1 – január 31.

Vadászati mód: Társas vadászat esetén terelővadászat (3-10 vadász) – ezen esetleg gímszarvas, dám tarvad és muflon is lőhető – vagy vaddisznóhajtás (11 főtől).
Egyéni vadászaton a legelterjedtebb a lesvadászat.

Előfordulása: egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házikacsa őse.
Kóborló egyedei sok felé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.

Alfajai: Jelenleg csak kettő alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:

• kormos réce (Anas rubripes)
• floridai réce (Anas fulvigula)
• mexikói réce (Anas diazi)
• mariana-szigeteki réce (Anas oustaleti)
• laysani réce (Anas laysanensis)
• hawaii réce (Anas wyvilliana)

Az összes alfaj önálló faj rangjára való emelését nem minden rendszer fogadja el. A Csendes-óceáni szigeteken élő fajokat többnyire elismerik önálló fajokként, de az észak-amerikai kontinensen élő fajok közül nem mindet. A kormos réce faji önállóságát a legtöbbször elfogadják, de a másik két fajt sok rendszer továbbra is a tőkés réce alfajának tekinti.
Amennyiben az összes alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:

• tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) – a tőkés réce elterjedési területének majdnem egészén ez az alfaj él
• grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) – a tőkés récének ez az alfaja kizárólag Grönland szigetének déli részén fordul elő.

További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját a házikacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel hibridizált egyedek is.

Megjelenése: Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb mint hím.
A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete, barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.
A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek.
Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket.
A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található.
Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.
A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon,utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon.
Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).

Életmódja: Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.

Szaporodása: Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-13 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.

A szikaszarvas Kelet-Ázsiából származik, de a betelepítés miatt a világ sok más részén is előfordul. Európában két alfaja található meg, a japán szika és a Dybowski szika. Magyarországon kizárólag a VADEX Zrt. Fehérvárcsurgói vadaskertjében találunk Dybowski szika populációt.

Testméretei: marmagassága 80-90 cm, testtömege 45-65 kg.

Szőrzet: nyári és téli színezete között felfedezhető különbség van: nyáron gesztenyebarna, télen sötétbarna. A nyáron viselt sötét hátcsík és a foltok télre eltűnnek. A tükörszőrzete a farkot rendszerint eltakarja.

Trófea: agancs.

Vadászati idény: Bika, tehén, ünő, borjú szeptember 1-től december 31-ig.

E madár testhossza 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm.
Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van.

Életmódja: A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosban él. Táplálkozáskor több madár is összegyülhet.

A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve a dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg a parazitáktól.

Szaporodása: A szarka egy éves korában lesz ivarérett. A szarkapár tartós házasságban él, és nem túl szigorú teleken kitart a költőterületén. A párzási időszak áprilistól júniusig tart. Általálában egyszer költ, de ha az előző fiókák elpusztulnak, akkor még egy fészekaljat rak. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll.
A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal vagy trágyával van kitapasztva. Vékony gabonaszár, fű vagy szőr béleli, ez utóbbit a szarka időnként élő állatból tépi ki. A két szülő már márciusban a kora reggeli órákban építeni kezdi nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás.
A fészket magasan a fák koronájában helyezik el, vagy csupán néhány méter magasságban bokrokban, de mindig ujjnyi vastag, sokszor tüskés ágak sűrű szövevényében. Egyes párok háborítatlanul költenek az autópályák melletti bokrokban, mások a városok területén. A tojásokat egyedül a tojó költi ki, de a hím eközben eteti a tojót. A költés 17-18 napig tart. A fiatal madarak 3-4 hetesen repülnek ki.

Megjelenése: Átlagos testhossza 30-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 56-60 centiméteres, testtömege 130-420 gramm közötti. Barnás, sárgás foltos tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít környezetében.

Életmódja: Hosszú csőrével este kezdi el a talajon keresni gilisztákból, lárvákból és rovarokból álló táplálékát, de ősszel és télen bogyókat is fogyaszt. Szeme magasan helyezkedik el, ezáltal lehajtott fejjel is viszonylag jól belátja környezetét.

Szaporodása: Talajra, a sűrű aljnövényzet közé, kisebb mélyedésbe rejti el levelekkel bélelt fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 22-24 napig kotlik. A kikelt fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket és a környező növényzet közé bújnak. Csőrük még rövidebb, mint a felnőtt madáraké.

Testméretei: a bak testtömege 20-30 kg, testhossza 115-135 cm, marmagassága 70-90 cm.
A suta testtömege 17-25 kg, testhossza 95-115 cm, marmagassága 65-80 cm.

Szőrzet: a szőrzet színe nyáron jellegzetes sárgásvörös (rőt, őzbarna), ősszel, télen szürke. A téli szőrzet lényegesen hosszabb, sűrűbb és szürkés árnyalatú. Jellegzetes világos színe van a far hátulján található szőrzetnek, amit a vadásznyelv tükörnek nevez. A tükör szőrzete fehér, alakja ivarra jellemző: a sutáé szív, a baké vese alakú.

Trófea: agancs, melyet a bak visel és minden évben levet.

Vadászati idény: Őzbak: április 15-től szeptember 30-ig. Ezen belül a legjobb időszakok április 15. és május 10. között, illetve július vége és augusztus első hete között vannak. Sutavad október 1-től február 28-ig.

Vadászati mód: magaslesről, cserkelve vagy barkácsolva.

Testméretei: testhossza 105-115 cm, marmagassága 65-78 cm, zsigerelt testtömege 16-40 kg.

Szőrzet: A szőrzet némi differenciát mutat az ivarok között. A kosoké nyáron általában vörösesbarna, a hátukon sötétebb árnyalatú, ami a fej egyes részein hamuszürkébe megy át. A test alsó része és a lábak szennyes-fehérek.
A kosok nagy részére jellemző a szürkétől a fehérig változó színű „nyeregfolt”, amely a has azonos színű részétől egy sötétebb csíkkal különül el. A nyak szőrzete télen erőteljes sörénnyé fejlődik. A jerkék és juhok szőrzetének színe voltaképpen hasonló, de télen nincs erőteljes nyakszőrzetük, mint ahogy nyeregfoltjuk sincs.

Agancs: trófeája a kosok fejét díszítő, folyamatosan növekvő tülkös szarv, az ún. csiga, melynek hossza a 100 cm-t, körfogata pedig a 24 cm-t is elérheti. A csiga vastagodása 4 éves korig intenzív, 6-7 éves korban eléri a maximumot, ezután kismértékben csökken.

Vadászati idény: Szeptember 1 és február 28. között vadászható. A legjobb időszak az üzekedés időszaka, ez körülbelül október közepétől november közepéig tart.

A fülkagyló előrehajtva eléri az orrhegy. Izzadságmirigyek hiányában a hatalmas fülkagyló a test hőszabályozásában is fontos szerepet játszik.
A hátulsó talp feltűnően fejlett, hossza felülmúlja a 110 mm t. A talpszőrzet speciális bolyhozottsága lehetővé teszi, hogy a mezei nyulak csúszós terepen is gyorsan irányt váltsanak.Összetéveszthető fajok: Az üregi nyúltól nagyobb termete, hosszabb füle és eltérő színű farka alapján különíthető el.

Elterjedés: A mezei nyúl Európában, Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A XVIII. században betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra, majd később Észak- és Dél-Amerikába is. Egyes szerzők szerint a fokföldi nyúl (Lepus capensis) és az itt tárgyalt alak nem különülnek el faji szinten, ez esetben a faj areája egészen a Fokföldig terjed. Legkorábbi leletei mintegy 200-300 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte mintegy 11-12 ezer éve folyamatos. Régóta vadászott emlősfajként számos régészi feltárás anyagából is előkerült. Vadászatát már IV. Béla 1265 évi oklevele is szabályozta.

Élőhely: Állománysűrűsége tavasszal a mezőgazdasági területeken néha 50 egyed / 100 ha, kiterjedtebb erdőkben kevesebb, mint 10 egyed / I00 ha. Sok mezei nyúl a születés helyétől nem távolodik el 1 km-nél távolabb, a serdülők 2/3 része 500 m-es sugarú körön belül marad, amíg eléri az ivarérettséget. Rádiótelemetriás módszerrel végzett felméri szerint a mezei nyulak mozgáskörzete egyedenként is változhat: 7 hónap alatt az egyik egyed csupán 17, egy nyugtalanabb példány 136 ha nagyságú területet járt be rendszeresen. A mezei nyúl az üregi nyúltól eltérően nem ás föld alatti járatokat, pusztán a talaj felszínén kapar egy kis védett teknőt.

Táplálkozás: A mezei nyúl kizárólag nővényeket fogyaszt, tápláléklistája pedig igen széles. Gyomortartalom-vizsgálatok során megállapították, hogy elsősorban a természetes vegetációkban táplálkozik, étrendjében a termesztett, növényeknek inkább télen nő meg az aránya. A vizsgálatok során vagy 80 növényfajt találtak a nyulak gyomrában. Legkedveltebb növényei pázsitfűfélék, a kétszikűeket (pl. cickafarkat, pásztortáskát, százszorszépet, pitypangot és hereféléket) nagyobbrészt nyáron fogyasztja. A magas rosttartalmú táplálék lebontásában nagy szerepet kap a bélcsatorna térfogatának 1/3-át kitevő vakbél.

Szaporodás: A mezei nyulak párzási (bagzási) ideje januártól szeptemberig tart. A mezei nyulak párosodását jellegzetes kergetőzés előzi meg. Némi szerencsével ilykor amolyan “szerelmi háromszögek” kialakulását is figyelemmel kísérhetjük. A vemhesség ideje 41 nap, a nőstények a felszíni vájt kis mélyedésben alkalmanként 2-3 fiat vetnek A természetbe a mezei nyulak évente 3-4 almot vetnek, az almonkénti nyúlfiak száma általában 2-3. A vemhesség 30-35. napján már szőrösek a kicsik, a 38. napon pedig a szemhéjuk is kinyílik. A hosszú méhen belüli fejlődés eredményeként az üregi nyúltól eltérően a mezei nyúl fiókái születésükkor már jóval önállóbbak, a nőstények ezért szinte egész napra magukra hagyhatják a 100-130 g-os újszülötteket. A naponta egyszeri szoptatásra az esti órákban kerül sor, és a nyúlanyák a néhány perces etetési kívül nem is igen foglalkoznak a kicsik gondozásával. utódaikat kb. egyhónapos korukig szoptatják, a fűben meghúzódó nyúlfiak azonban már 2-3 hetes korukban különféle nővényeket is fogyasztanak.

Vadászati mód: kereső és hajtóvadászat.