Koránt sem volt egyszerű feladat, hiszen amellett, hogy nagyon nyálkásak, még „harcosak” is. Ha egyet is nagy üldözések árán sikerült megfognunk, addig rángatózott, míg kicsúszott a kezeink közül. Olyan szinten tele volt az elkerített rész halakkal, hogy minden percben attól rettegtünk nehogy rálépjünk egyre. Ilyen mennyiségű halat még sosem láttunk egyszerre, csak úgy estünk-keltünk bennük. Mire már belejöttünk volna, végeztünk is, s némi pihenés helyett már jött a következő feladat…

Írta: Farsang Dorottya

Ilyen az úszó optimális kisúlyozása, ha emel, ha viszi, jól látható.

A nádi pecához természetesen erősebb pálcát, egy Rubin Carp 330-as botot, 35-ös Carp Expert Carbon zsinórt, melynek alig van nyúlása, ami a nádas miatt előnyös tulajdonság, Rubin Runner 40-es orsót és vastagabb húsú, nagyöblű, klasszikus formájú Excalibur Carp horgot használtam. A hosszúantennás, háromgrammos, jelzőpomponnal ellátott Joker úszót úgy állítottam be, hogy a piros jelzőtest éppen a vízszint felett billegett. Etetésként csak négy félöklömnyi Carp Hunter gombócot és két marék csemegekukoricát hintettem a nád elé.

A speciálisan szőtt carbon szál, a masszív orsótartó és a vastagabb parafa nyél erős botot sejtet.

A nádi úszózás egyéb kellékei

Hamarosan megjöttek az első húzogatós bodorka és karikakeszeg kapások, míg egy szép emelésbe beleütve végre egy dévérbe akadtam. De mekkora nádi dévérbe! Csak úgy feketéllett mikor felhúztam, alig verekedett, pedig már túl volt az íváson, teljesen lapos volt és 1,78kg-ot nyomott a későbbi mérésnél. Tenyérnyi karikák közé meglepetésemre, egyre több félkiló körüli dévér keveredett, melyek a közeli nász legkisebb jelét sem mutatták. Hiányoztak viszont az ilyenkor megszokott nagy kárászok, hatalmas bodorkák és a pontyok. Azaz jött ponty nem is egy, de tenyérnyiek, ami csalódás volt számomra, bár a jövő ígéretét hordozták magukban. Hirtelen elcsendesült minden, még szöszmötölések sem voltak, ez izgalommal töltött el, hátha nagyobb halak jelentek meg, azért.

A Rubin Runner bírta volna, de én balga korán vágtam be.

Az úszómtól egy méterre lassan szétnyomódott két csenevészke nádszál, ez komolyabb halat sejtetett. Tudtam, hogy nem már nem sok kaja maradhatott már a talajon a keszegek, pontyocskák után, reméltem hát hogy hamarosan megtalálja valami a horgon lévő pálinkás kukoricát. Rátettem a kezem a parafanyélre, de sokáig nem történt semmi. Kezdtem lemondani róla, de egyszer csak kicsit megemelkedve elindult oldalra az úszó. Zakatolt a szívem mikor bevágtam és fel is álltam, hogy jobban el tudjam terelni a nádtól vendégemet. Fel is jött a felszínre a nyolcvancentis/8/ vízben, de mikor visszanyerte az egyensúlyát, egy kanyart leírva, nagy csobogás közepette a nád felé tört. A szélső szálakat éppen csak elérte, de sikerült elfordítanom, most már a csónak előtt zajlott a küzdelem. Közepes tömegéhez képest megveszekedett erővel küzdött, de a harmadik körnél sikerült a merítővel alákanalaznom. Álomszép, igazi sportos nyurga volt, bár alig ütötte a 2,5 kilót.

Az álomszép öreg dévér.

A felettébb zajos birkózással, ha voltak egyáltalán, sikerült társait elriasztanom. Kicsit meghintettem a pályát kukoricával, de még a keszegek is csak ímmel-ámmal tértek vissza csipegetni. A két szép hal birtokában mégis elégedetten gyönyörködtem a hirtelen éledő vízi világ rohamos pezsdülésében, ahogy a hosszúra nyúlt tél átkát igyekszik kiheverni, lemaradását behozni. Egy-két maszatolásra lukat ütöttem, apróságok próbálkoztak a félkemény kukoricaszemmel.

Egy átlag dévér az Excalibur Classic Carp horgon.

Látszik, hogy nem kreált a kép, a szép nyurga teljes erejével igyekszik visszatörni a nádba, a hirtelen mozdulatoktól homályos kissé a kép.

Az erős felszerelés könnyedén vezette rövid küzdelemben a nádból a merítőbe a halat.

Két sárgarigó felelgetett éppen a víz két oldalán egymásnak, mikor egy újabb maszatolásba beleütöttem. A „maszatoló keszeg” majdnem kitépte a kezemből a botot, miközben felállított, a zsinór alatt felpúposodott a víz és a ritkás nádon áttörve kivágtatott a meder felé, aztán harminc méter megtétele után leakadt. Megsemmisülve visszahuppantam az ülésre és úgy éretem magam, mint akit a semmi sötétjéből jól pofon csaptak. Ki kellett volna várni még a bevágással, de ki gondolná, hogy egy ekkora hal, így szöszmötöl egy szem kukoricával? Egy óra teljes csend után jött egy méretkörüli, vézna pontyocska, természetesen elengedtem. A május eleji déli nap szokatlan erővel tűzött le rám, köröttem a nádasban elcsendesülni látszott minden, és a közeli öreg fűz vízben állógyökérzete körül is lassan elhalt a locsogás.

A jól verekedő nyurgával is könnyedén elbírt az erős Rubin Carp 330-as

Büszkeségeim a nád mellől

A nád mellől úszóval fogott félnapos zsákmányom

Az előző napi fenekezés és az úszózás kilófeletti terítéke.

Írta és fényképezte: Székely zoltán

A Dunán, a mohácsi szabad strand előtt kuttyogtattam éppen. Roppant ritka helyzetben voltam, mert a csónakomban ott ült a feleségem is. Talán egy kezem ujjaira is ráférne, ha számlálnám, hogy életünkben hányszor tartott velem horgászni. No, de akkor ott volt, nem akart egyedül maradni a vízparti házban. Alkony felé hajlott az idő, a vízen szétcsorgott a nyár, a harcsacsalogató hangja varázslatosan szólt. És egyszer csak kapásom volt. Azt hittem, hogy egyet akasztok a sokból, a megszokottakból, mert akkoriban meglehetősen biztos volt a kuttyogtatós harcsák fogása. Bevágásom után azonban elszabadult a pokol. A harcsa szinte letérdeltetett, mert az erős szerelésen is azonnal visszatört a fenékre. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy kivegye a kezemből a botot. Lehúzott egy pár méter zsinórt, majd irányt vett felfelé. Én gyors mozdulatokkal a csónak orrába küzdöttem magam, ott stabil pózt vettem fel, a menekülő hal irányába fordulva. Nem volt nehéz felé fordulnom, hiszen inkább ő fordított botostól, mindenestől az úszásának irányába. Tudtam, hogy a felszerelésem sokat bír, a zsinórom szinte eltéphetetlen, így különösen keményen kapaszkodtam a nyélbe. Sőt, amint a harcsa egyre határozottabban felfelé indult kezdtem ráfogni a lassan forgó dobra, teljesen megállítottam a fékemet. A bot a vízig húzódott és a csónak lassan megindult. Felfelé, szemben a folyással haladtunk. Komótosan mentünk, párhuzamosan a parttal. Az öt méteres csónakban hátul a párom, a csónak orrában meg én, és szépen lavíroztunk felfelé. Nem, nem sétahajókázásnak tűnhetett a mutatvány, mert én is görnyedeztem, közben a szerelés is recsegve, hajladozva dolgozott. Ez a látvány nem kerülte el a közelünkben éppen induló vízitaxi vezetőjének és személyzetének a figyelmét sem. Óvatos gázadásokkal mellénk, mögénk állt a hajó, izgatottan figyelték a fárasztást. Rövid ideig velünk tartottak, de egy kis idő után ráfordultak a túlpart irányára, az utasok a strandról már hazafelé igyekeztek. Ennek én is megörültem, mert kissé feszélyezett a sok szempár, a hajó jelenléte. Közben haladtunk még vagy száz métert, a harcsa folyamatosan húzott. Csak felfelé mentünk, a zsinór a mélységből is jól közvetítette a széles ívű, kígyózó mozgást. Agyam persze lázasan járt, tudtam a dunai rekordokat, hetven kilós harcsákat már többet is láttam. Ez nagyobb lehet, akár sokkal nagyobb azoknál, óriást akasztottam – gondoltam nagy örömmel. Szemem előtt a sikerekkel zárult fárasztások lebegtek, reméltem, hogy ezúttal is hamarosan felemelkedik majd az ellenfelem a felszínre és meg tudom majd fogni.

Ilyen azonban addig még nem volt, hogy egy hal kitartóan, csak felfelé húzzon. A lábam úgy remegett, mint a kocsonya, minden idegemmel a harcsára koncentráltam. Keményen, nagyon keményen – ez volt minden gondolatom, mert nagyon féltem, hogy beleúszik valahova. Akadót fog, ha a fenéken lavírozhat – gondoltam és alig vártam, hogy megálljon végre. Csupán néhány rövid perc telt el, de a kezem, lábam már csaknem leszakadt a fáradtságtól. Emelni, vezetni, valamerre fordítani egyáltalán nem tudtam. Hangom is alig volt az izgalomtól, de végre lassult, majd megállt a halam. Feleségem félősen kucorgott az ülésen, fogalma sem volt arról, hogy még mi történhet, de biztosan bánta már, hogy velem tartott. Szinte teljesen a harcsa fölé tudtam állni, a folyás a strand nagy kiterjedésű zátonya miatt itt kissé lelassult. Ekkor egy szusszanás után elővettem ismét az erőmet, és ez volt a baj. Szinte minden erőmből emelni kezdtem a harcsát. Féltem ugyanis a fenék közelségétől, az akadóktól, minden áron vízközt szerettem volna folytatni a fárasztást. A szerelés minden erejét ki akartam használni, így nagyon belekapaszkodtam a botba. Amikor már úgy éreztem, hogy muszáj lesz indulnia a halnak, akkor, abban a pillanatban csaknem hanyatt estem, mert kipattant, kiszakadt a horog a harcsa szájából. Nem is tudnám, de nem is akarom részletezni, mit éreztem akkor. Ha ennyire nem erőltetem, lehet, hogy megmarad a hal. Talán vékonyabban, gyengébben akadhatott és egyszerűen kitéptem a horgot.

Ez a régi eset eszembe jutott akkor is, amikor az Ebro folyón kuttyogtattam és hasonlóan erős fárasztás után meg is fogtam egy csaknem két és fél méteres harcsát. Eszembe jutott viszont most a napokban is, amikor Gersy Laci barátom egy viszonylag puha fárasztás után megfogott egy szép darab francia harcsát. A Rhone folyó mellékágán kuttyogtattunk és a nagyon zavaros, nagyon hideg vízben is elértünk egy-két kapást. Laci elsőnek fogott egy kisebbet, majd a spiccét egy rövid pöccintés után lassan húzni kezdte valami a víz felé. A bevágás perecbe görbítette a pálcát, azonnal láttuk, rendesebb darab akadt. A harcsa három méterrel a fenék felett kapta be a horgot, és annak dacára, hogy nem gigászi méretű volt nagyon harcosan védekezett. Talán negyven kilós lehet – saccolta hamarosan a hozzáértő horgász. A kevergő, zavaros és mély forgóban elég sokáig engedte védekezni a halat. Nem akarom nagyon erőltetni, mert kuttyogtatásnál, az azonnali bevágás miatt sokszor nem igazán jól akad a horog – mondta a talán tíz perces fárasztás közben. Izgatottan vártunk, a végén persze ő maga emelte be a szép, sárgás, márványmintás ragadozót.

Laci két dolgot is eltalált. A horog a felső csontos száj szélén nem igazán jól akadt, és a harcsa mérete is nagyjából stimmelhetett. Bizony, ha nagyon erőteljesen emelte, erőltette volna, lehet, hogy kipattan a nagyméretű kampó. Így viszont a csónakból mi engedhettük útjára az egyébként erőteljes harcsát. Tulajdonképpen én is útjára engedtem azt a régi, dunai nagyot, csak egy kicsit előbb, mint kellett volna. Így máig tépelődhetek, gondolhatok arra, hogy talán egy kicsit türelmesebben, finomabban bánhattam volna vele. Minden esetre jó lenne még hasonló erejűekkel, hasonló méretűekkel találkozni. Rajtam nem fog múlni. Éppen úgy, mint a minap barátaimmal ott a Rhone folyón, a nyáron majd itthon is gyakran megpróbálom.

Írta és fényképezte: Bokor Károly

Ön horgászvíz-kezelő? Akkor regisztráljon most teljesen INGYENESEN a www.horgaszjegy.hu weboldalon, növelje bevételeit dinamikusan és élvezze díjmentes szolgáltatásainkat.

Hogyan működik ez a rendszer? Nagyon egyszerűen és biztonságosan! A horgász belép a www.horgaszjegy.hu weboldalra, kiválasztja a már hozzánk csatlakozott horgászvizek közül azt a területet, ahol horgászni szeretne, online kifizeti a jegy árát, és néhány kattintás után már kinyomtatva a kezében is tarthatja érvényes napijegyét.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág (RSD) nem hétköznapi vízterület! A kihívásokat, a nagy természetes vizeket és a folyóvízi horgászatot kedvelôk számára kihagyhatatlan! Az 57,3 km hosszú, mellékvizeivel együtt közel 2000 hektár alapterületû vízrendszer kiismerése és eredményes horgászata változatos mederszerkezete és nagy méretei miatt egyáltalán nem könnyû feladat. Számos alkalommal horgásztam már itt, de komoly fogásokkal ez idáig nem büszkélkedhettem. Idén tavasszal azonban megtört az „átok”, és olyan szerencsés horgászatban volt részem, amelyet még sokáig fogunk emlegetni! (Döme Gábor)

A versenyhorgászat varázsa
Pontyóriások feederrel

Néhány éve nem csak szemtanúja voltam, hanem végig is fotóztam, amint a híresen sok és nagy pontynak otthont adó Maconkai-víztározón gyönyörû, legalább tízkilós példányt terelt szákba egy ifjú horgász, mégpedig pickerbottal, tökéletesen hozzáillô finom szerelékkel. Az ilyen szép halak fárasztását és megfogását mindig élvezet végignézni, hát még akkor, ha a finom bot egy mindössze nyolcéves, és éppen a születésnapját ünneplô kissrác nagyon is hozzáértô kezében van. Máig a fülemben hallom, amint Zolika odaszólt a kicsit odébb horgászó apukájának: apa, nézd, szinte füstöl a fék! Aztán néhány perc múlva anyukája szákolta meg az ifjú mester addigi élete halát. (Szarka László)

Horgászat a Tiszán
Géza bácsi

Géza bácsi! Családom és barátaink körében már a név említése is jó érzéssel tölt el mindannyiunkat. A Hargita vonulatai közt edzôdött idôs székely barátunk ô, aki megannyi kellemes pillanattal örvendeztetett már meg bennünket. Bebarangolta velünk a hegyet s völgyet, megtanított minket gombászni, megízleltette velünk a szamóca és az áfonya vadontermô, semmihez sem fogható ízét. Tátott szájjal hallgattuk történeteit medvékrôl, farkasokról, hollókról, paducászásról, pisztrángászásról, és azt, hogyan csalt lépre megannyi domolykót a környék patakjaiban. Mély, bariton hangja most is fülembe cseng… (Oláh Csaba)

Pontyfogó praktikák
Pontyozzunk!

Az eredményes pontyozás a horgászok számára izgalmas kérdés. Amennyiben nem jön hozzánk a hal – menjünk, és keressük meg mi! Legnépszerûbb sporthalunk étvágya – étkezési szokásaival együtt – roppant változékony és látszólag kiszámíthatatlan. Ha jól eszik, könnyen foghatunk belôlük tucat számra is. Ez rendszeresen csak keveseknek adatik meg. Ne az agyontelepített vizeket nézzük, ahol szinte egymásba érnek a halak! Hajlamosak vagyunk az elért eredményeket Fortunával összefüggésbe hozni. Ha mindez valóban csak a szerencsétôl függne, akkor egyesek miért fognak rendszeresen tízszeres mennyiségû halat? Az „örök mázlisták” módszereit sokan próbálják megfejteni. Felületes megfigyelések és többnyire megalapozatlan következtetések ritkán adnak valós képet. (Nagy Csaba)

Gyakorlat teszi
Tavaszi csukázás

A mûlegyezô és pergetô horgászok számára a csuka az év elsô és legfontosabb sporthala. Ezek a horgászmódszerek ráadásul kifejezetten jobban érvényesülnek a hideg, tiszta tavaszi vízben, amikor még nem nôtt fel a hínár és más vízinövények, amelyekben egyébként minduntalan elakad a behúzott csali.

Gyerekkoromban Mátyás Csukaként nevezték a Mátyás névnapján már aktív csukákat.  Sokszor már a hideg téli árban elkezdtek ívni, és többnyire nagyobbak, erôsebbek voltak, mint késôbb fogott társaik.        A csukák többsége azért megvárja a vizek elsô felmelegedését, igaz, abban a melegben a pontyok még javában dideregnek. A csukák korai ívása valószínûleg az egyik magyarázat a faj széles elterjedésére és túlélésére. Egy-két hónappal öregebbek, nagyobbak más (táplálék) halak ivadékainál, így amikor nyár elején találkoznak a hínárosban, egyértelmû, hogy ki kit fog bekapni. (Kovács Zsigmond)

Versenyrôl versenyre
Szûz pontyok a szákban!

2013. április 21-27, nevezetes dátum a balatoni horgászsport történetében, ebben az idôpontban rendezték meg az elsô bojlis horgászversenyt a Balatonon.

Bojlis versenybôl manapság annyi van, mint csillag az égen. Többségüket az erre szakosodott olyan tavakon rendezik, ahol a pontyok háta kilóg a vízbôl, ennek megfelelôen a rendezvények többsége pénzdíjas. Manapság ez bevett dolog, jól járnak a tógazdák, a rendezôk, és a résztvevôk is reménykedhetnek a busás pénzdíjban. Tavaly, amikor a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója bejelentette, hogy a Balatonon megtiltja a behordást, a hazai bojlis tábor egy emberként hördült fel. Mit képzel ez az ember! Vége van a balatoni bojlis horgászatnak! A partról, amihez amúgy is nehéz hozzáférni, nem lehet rendes pontyot fogni! Tönkre teszi a balatoni pontyhorgász turizmust! Csak címszavakat idézek, az alpári megjegyzésektôl eltekintek. (Zákonyi Botond)

Pergetés folyóvízen
Amikor beindul a balin…

Májustól kezdve talán a legkönnyebben megfogható pergetôs hal a balin. Duplázós rablásaival mutatja magát, és a kellôen gyorsan húzott mûcsalival nagy biztonsággal megfogható. Szerencsére ez csak az egyik attitûdje az ônnek, így pergetésében lényegesen több van, mint a fehér balinólom vagy a thrill szisztematikus tekergetése… (Gégény Viktor)

Pontyos fortélyok
Melegedô vízen

Gondolom, minden fanatikus pontyhorgász számára nagyon hosszú volt az idei tél. Fôleg azért, mert a tavaszi felmelegedés nagyon nem akart elkezdôdni. Akik már nem bírták a tétlenséget, azok egyszer-kétszer lemerészkedtek a vízpartra, köztük én is. Sajnos még március közepén is téli körülmények fogadtak, de azért lehetett sejteni, hogy elôbb-utóbb eljön a tavasz. Arra azonban, hogy április közepén legyen az elsô értelmes horgászatom, nem számítottam. A 2013-as horgász szezonom elsô túráját a számomra oly kedves Deseda-tóra terveztem. (Csörgô Tamás)

Trükkök függôlegesen
Vertikális támadók, ráadás halak

Aki követi a horgászpiacot, bizonyára észrevette, hogy az utóbbi években némi változáson estek át a pergetésre szánt horgászbotok. Egy-két évtizeddel ezelôtt, ha bement az ember egy boltba azzal a szándékkal, hogy pergetô botot szeretne vásárolni, elé raktak néhány típust, melyek többségén egyszerûen csak a „SPIN” vagy „SPINNING” felirat volt olvasható. Az idô nem állt meg, egyre több új pergetô technika született, a gyártók pedig ezekhez alkalmazkodva, speciális pálcákat kezdtek fejleszteni és piacra dobni Jerk, Drop-Shot, Vertikal, Twitchin és Jig elnevezésekkel. Sokszor érthetetlen, hogy mire gondolhattak a fejlesztés közben, mivel rendszeresen elôfordul, hogy egy-egy technikával feliratozott bot nem a legalkalmasabb az adott módszerre. Akadnak a nevükhöz méltó, remek kivételek. (Sztahovits Péter)

Azt mondta „ Tomikám, itt két dolog történhet, vagy örök szerelem, vagy soha többé nem fogsz jönni”, És ez utólag visszagondolva, így is lett! Sokak az ilyen helyeken szerzett kudarcok miatt, csak egyszer látogatják meg az ilyen jellegű tavakat egy életben. Pedig, ha az ember rájön az ilyen vizek trükkjeire, és megtanul az akadókban horgászni, az ilyen tavak páratlan élményekkel fogják a kitartásunkat viszonozni. Alapvetően, az akadós vizeknek is vannak fokozatai, van a hínár, a töklevél, és a víz alatti erdő. Ezek közül is a legkeményebb a fás-bokros terep.

Ha valaki ilyen horgászatra szánja rá magát, nagyon fel kell készülnie, szerelékekkel, kampozószettel, villákkal, különböző vastag előtétzsinórokkal, és nem utolsó sorban fejben kell készülni, az ilyen túrákra. Sajnos, az embert, amíg nem jön rá, mit és hogyan kell csinálni, addig nagyon sok halvesztése lesz, nem beszélve a beszakadt szerelékekről. Mindjárt itt szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, egy nagyon fontos dologra!

Ha betesszük a bokor közepébe a szereléket, szinte 100%, hogy 1 órán belül lesz kapásunk, de azt is biztosra vehetjük, hogy halvesztés is garantált. Tehát azt javasolnám, hogy legyünk nagy tekintettel a halak épségére, és inkább tegyük a bokortól kicsit távolabb a szereléket, és etetéssel csaljuk ki a pontyainkat a horgunkhoz, biztos nem lesz annyi kapásunk, de viszont sokkal nagyobb esélyünk lesz a hal kifogására, a halnak pedig a túlélésre. Mivel ha szakadás a vége, és nem megfelelő van összeállítva a szerelékünk, akár az a hal életébe is kerülhet!

Mire kell figyelnünk, ha fás-bokros terepen horgászunk?

Fonott zsinórt semmi képen ne használjunk, vagy ha mégis muszáj, a távolság miatt, akkor az utolsó 30 méterünk legalább legyen vastag monofil! A fonott zsinór belevág a víz alatt levő elkorhadt fába, és úgy bele szorul, hogy a halunknak semmi esélye a menekülésre. Ellenben a vastag minimum 50-es monofillal, mivel annak nyúlása is van, és a vastagságának és a sprődségének köszönhetően elcsúszik a fa felületén, és esetleges szakadás esetén, van esélye halunknak. Én az ilyen helyzetekben IB Schok It zsinórt használok.

Amire nagyon kell még figyelni, semmiképpen ne használjunk fix ólmokat! Én amit már nagyon régóta használok, ha tökleveles pályán, vagy fák között horgászon, egy elhagyós rendszer, ami az Angol Carp’R’Us cég terméke, Snag Clip System névre hallgat.

 A Snag Clip szerelésének menete képekben:

Ennek az ólomtartó klipsznek a szerepe, hogy ha a szerelékünk elakad, és zsinórszakadás van, akkor a halunk nem viszi magával az ólmot. Amit tudni kell még róla, 3 fokozatba lehet csatlakoztatni, ami azért jó, mert így magunk tudjuk beállítani, hogy az ólmot vagy esetleg követ, milyen húzásnál hagyja el.

Megfigyeltem sokszor, főleg mikor sűrű töklevelesben horgásztam, hogy a kapást követően, én mindig úgy állítom be a fokozatot, hogy a súlyt azonnal elhagyja a Clip, mire a halra érek, ott vár szépen csendben, közvetlenül a felszín alatt a töklevelek között. Sokan húzzák-vonják kapás után a halat, én kontaktusfelvétel nélkül szoktam rámenni a halra, és ez egy jól bevált taktikának bizonyult.

Hasonlóképpen szoktam fák között is csinálni, ott annyival nehezebb, hogy ha esetleg 1-2 bokor alatt átbújik a halunk, akkor kell a kampózónkat elővenni, és a bokor másik felén megkeresni a főzsinórunkat. Ez a művelet sok gyakorlást igényel, de fő a nyugalom, szépen lassan, nem kapkodva, hiszen a nagy ponty megvár.

Ilyen terepen amit még használni szoktam, azok a villák, ami annyit jelent, hogy amilyen mély a víz, annál kb. 1 méterrel nagyobb karókat szúrok le, az akadók fölé, és a tetejére villákat teszek, amiben a főzsinórom fut. Miért is? Azért van erre szükség, hogy menet közbe lévő fákba, ne akadjon bele a főzsinórom. Mert már többször jártam úgy, hogy mikor mentem éjszaka a halra, még vagy 100 méterre lehettem a halamtól, de már a zsinórom le volt akadva. És persze csak olyan tavakon tudjuk használni, ahol biztos, hogy nem fognak csónakázni az éjszaka, a meghorgászott területünkön.

Másik nagyon fontos dolog, a jó horog megválasztása. Mindenképpen egy vastagabb húsú horgot ajánlanék, mert az akadók között a fárasztás utolsó fázisában, nem nagyon szabad lazára venni a dolgot, ha lehetőségünk van rá, a halat az első feljövetelénél azonnal meg kell szákolni. Mivel minél többet fárasztjuk, annál nagyobb az esély, hogy visszamenekül a rejtekhelyére, a fák vagy a borok közé.

A csalikat illetően, ilyenkor, amikor a víz még hideg, ez erősebb fűszeres ízeket szoktam előtérbe helyezni, mint pl. Monsters Paradiese, vagy Fish, esetleg, ha megunk készítjük el a csalinkat, akkor Monster-Banán, vagy Fish-Banán. A hajszálelőkén felkínált bojlikat tuningolhatjuk pordippekkel dippekkel, vagy akár pasztával is.

Bízom benne, hogy írásommal segítséget tudtam adni, azoknak, akik most kezdik a dzsungelhorgászatot, vagy már voltak ilyenek, és kudarc lett a vége, hiszen ne feledjük, hogy az ilyen tavakon kifogott halaknak nagy értékük van.

Következő írásomban, a nyílt vízi horgászat lesz a fő téma, addig is görbüljön!

És ne feledjék, fogd ki és engedd szabadon!

Írta: Csörgő Tamás (Imperial Baits – Carp’R’Us Team)

Az előző rész ott ért véget, hogy a srácok sziesztába vágtak, Koppány pedig csakazértis’ virtussal még elszántabban kezdte kergetni a tüskéshátúakat… egyre kilátástalanabb küzdelmet vívott. Megszántam és botot cseréltünk. A gerincesebb AFTMA 7-es pálcával már jobban boldogult, széles vigyorral a száján tudta, hogy most már oda dobja azt a nehéz tollcsomót ahol több az esélye. Ez az öröm csak addig tartott, amíg egy 4 kilós fogas le nem rázta magát a legyéről.

-Ekkor kell a botot a földhöz csapni! – élcelődött vele Zsolt.

-Koppányt más fából faragtam, rendkívül kitartó. – mondtam inkább Koppánynak címezve.

Bizonyítva kijelentésemet,.pár perccel később büszkén fotóztam fiamat első kősüllőjével. A legyes fogás újra felélesztette a többiekben is a vadászösztönt, és a késő délutánban újból teljes létszámmal ostoroztuk a csatornát. A halak eléggé összeálltak, ezért a legyes vadászok is összehúzódtak. Nekem már nem igen jutott hely, így is egymás feje fölött zúgtak el a nehéz hallegyek. Kis idő múlva kialakult a rend és felváltva, egymást kevésbé zavarva dobtak, vontattak, dobtak, suhogtattak. Ha valamelyiküknek kapása volt, a másik kettő félre húzódott és együtt szurkolva nézték végig a fárasztást. Péter és Zsolt egymás után fogták a halakat, néha Koppány akasztott egy-egy termetes sügeret, Józsi pedig süllőket pergetett ki.

A Süllőfészek valójában a Tisza tó egyik vízkieresztő zsilipje alatt elterülő változékony csatorna rész. Akár óráról órára is változhat a vízjárás, amelyik tartás ontotta a süllőket, az lehet, hogy másnap lassú visszaforgóvá válik és ideiglenesen ott állomásozó csuka csapat hadszíntelesz. A sügerek megbízható társasága vízállástól és vízjárástól függetlenül a partban található, egészen végig lefelé a nádasok oldalában. Szeretem a kis rablólovagokat. Megbízható partnerek, megérdemlik, hogy vízben és ne serpenyőben végződjön a kalandozásuk.

Péter is meglátogatta őket, több mint egy órás vízparti bolyongás után csatlakozott újból a horgász társasághoz.

Közben megérkezett az ellenőrzés. A szigorú halőr korrekten végezte munkáját, elégedettek lehetnek a környék halai, mert a rendet és a szabályokat betartatják. Igazán helyénvaló, hogy még rendőri ellenőrzést is kapott a környék minden horgásza. A rendőri intézkedés is szabályos, a halászati törvényt teljes ismeretével történt.

Kis idő múlva, Koppány újból kősüllőt fogott, nem bírtam tovább tétlenül és bevetettem a könnyű legyes pecát. Több mint négy méteres előke végére a kis jigfejes (nem is tudom minek nevezzem) legyet raktam fel. Arra a részre dobtam, ahol csak 3 méter körüli a mélység. Vártam, amíg a jig leér, majd apró rántásokkal húztam az aljzatot kopogtatva. Iszonyatos ráütés után megindult a mélyben a süllő. A könnyű karikába görbült legyes bottal csak tartani tudtam a halat. Arra is maradt időm, hogy a lehúzott zsinórt visszatekerjem az orsóra, beállítottam az orsó fékjét és csak az után kezdtem el magam felé terelni a halat. Végig a mélyben küzdött, csak amikor már a lábam alatt volt akkor tudtam felszínre húzni. Elmondhatatlan élmény kézbe venni és diadalittasan visszaengedni a legyes fogast.

A helyet átengedtem Péternek én pedig a csendesebb partot kezdetem a jiggel átfésülni. Ráéreztem a megfelelő csali mozgatásra. A kis kövesek egymás után tették nálam tiszteletüket. Nem ördöngösség, úgy vezetni a kis jiget, hogy ne rontson neki a köves. A 4-es pálca pedig a legideálisabb a huszon centis jószágokhoz és csúcsélmény a termetesebb fogasok esetében. Napnyugtáig űztük a legyes horgászatot. Még a teljes besötétedés előtt figyelmeztetett Józsi, hogy megígértük a közös fotózást. Örömmel tettünk kérésének eleget.

Ennyi karakter bekopogása után illene lezárnom ezt az írást, de annyira sablonos lenne egy újabb bekezdés, amiben leírom, hogy milyen jó volt a peca, milyen kedves emberekkel találkoztam, levonni a nagy konklúziót a süllőhorgászattal kapcsolatban…

Köszönöm az élményeket: Józsi, Péter, Zsolt! Nagyon jó volt veletek horgászni..

Írta: Erdélyi PuPa Balázs

Képek: Kacsándi Nóra, Malek Krisztián