PVTV – Horgászcsatorna, Vadászcsatorna

Haltartó szákok a mérlegen

Az optimálistól eltérő életkörülmények hatással vannak a halak anyagcseréjére, ezáltal olyan kedvezőtlen változások jöhetnek létre, hogy az irreverzibilisen károsodott szövetek, szervek, a szervezet pusztulását eredményezik.

Napjainkban a vallási gyülekezetek után a horgászok alkotják Magyarországon (MOHOSZ) a második legnagyobb civil szervezetet. Az év 365 napján számtalan ember, megannyi módon műveli ezt a tevékenységet. Bár a horgásztechnikák nagy része rendkívüli mértékben eltér egymástól, de maga a horgászat, a halfogás folyamata megközelítően azonosnak tekinthető. A Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékén megvizsgálták, hogy ezek az általános részfolyamatok (megfogás, kiemelés, tárolás, szállítás) milyen hatással bírnak a hal belső környezetére illetve a különböző haltartó eszközökben való tartás és azok kialakítása (nagysága, anyaga) az egyes halfajokra milyen mértékű stresszhatást gyakorol. A kísérletben a vérplazma glükóz koncentrációjának változását követték nyomon, mivel ez a vérparaméter alkalmas az akut stressz hatásának elemzésére.

A tartóhálók vizsgálatát ponty fajjal az Aranyponty Zrt. gödöllői halászati telepén végezték el, melyre az idei évben (2011. 10. 06.) került sor. A vizsgálat a telelő méretű tó húzóhálós halászatával kezdődött. Mikor a halak már a „tanyában” (a tó egyik sarkában kialakított, húzóháló által elzárt rész) voltak, vért vettek a véletlenszerűen kiválasztott egyedektől. Ezek a halak képezték a kontroll csoportot.

A kutatásokhoz 4 száktípust használtak. Az első vizsgált típus a hagyományos-„összeeső” haltartó eszköz (1. kép) volt. További analízis tárgyát képezte a bojlis (2. kép), a verseny- (3. kép) és a nagy szembőségű gyűrűs haltartó (4. kép) is. Minden tartóhálóba ugyanannyi halat helyeztek el, majd ezeket azonos időpontban helyezték vissza a tóba. A kísérlet 2 órán át tartott, miközben a haltartókat, s így a bennük elhelyezett halakat sem mozgatták. Az idő leteltével minden egyedtől gyorsan és kíméletesen vért vettek az egyedek farki vénájából.

A diagram (1.ábra) első oszlopa, ami egyben a kontroll csoportot is jelenti, illusztrálja, hogy a tanya (halászat után azonnal) volt a legkíméletesebb a halak számára. A vizsgálatban ez a halfogási módszer eredményezte a legalacsonyabb vérplazma glükóz koncentrációt. Következésképpen a tanyából azonnal kivett vagy a tanyában két órán át lévő hal között alig van piaci értékét tekintve eltérés.

 

Hagyományos-„összeeső” haltartó, háttérben a „tanyával”

Bojlis haltartó

Versenyszák

Nagy szembőségű, gyűrűs haltartó

Tartóhálók tekintetében a hagyományos típus eredményezte minden esetben a legmagasabb glükóz koncentrációkat. Nem meglepő a rangsorban betöltött helye, hiszen egy viszonylag kis méretű tartóhálóról beszélhetünk ez esetben, amely a hal testére simul, sok esetben annak „bognártüskéje” is beleakad a háló anyagába.

Hasonlóan az előző száktípushoz, a bojlis tartóháló esetén is aggasztó tapasztalataik voltak a kutatóknak. A bojlis szák bár mérete némiképp nagyobb, mint a hagyományos száké, mégis merevítés nélküli anyaga a hal számára kellemetlen.

Verseny tartóháló tekintetében kijelenthetjük, hogy ez a típus eredményezi a legkisebb megterhelést (stresszt) a halaknak. Kialakításuk során profi horgászok tapasztalatait és elvárásait vették figyelembe, így nagy mérete, a háló sűrű szövése és a gyűrűs merevítés mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hal „jól” érezze magát a kifogást követően.

 Összefoglaló táblázat a tartóhálók vizsgálatáról

A négy haltartó eszköz demonstrációjában a második legalacsonyabb glükóz koncentrációt a gyűrűs tartóháló esetén mérték.

Végső konklúzióként kiderült, a hagyományos haltartók bizonyultak a legkevésbé alkalmasnak arra, hogy funkciójukat betöltsék. Sem az anyaguk, sem a kialakításuk, sem pedig a méretük nem megfelelő, kiváltképp, ha egy hálóba akár több halat is elhelyeznek. Ugyanígy a bojlis haltartó is alig-alig ért el jobb eredményt, mint évtizedekkel korábbi társa. Méretét tekintve megfelelő egyetlen ponty vagy más nagyobb testű hal (ideiglenes) tárolására, a kutatók ezért azt javasolják, hogy a horgászok mellőzzék használatát. Különösen a bojlis horgászok figyelmébe szeretnék ezt ajánlani a C&R (catch & release) szemlélet jegyében, ugyanis az általuk használt rengeteg kellék (szájfertőtlenítő, pontymatrac, stb.) mellé fontos egy „halbarát” tartóháló beszerzése is.

A verseny száktípus került a legjobbak közé. Nem véletlenül használják ezt az eszközt a versenyhorgászok is. Minden tekintetben megfelel a XXI. Század követelményeinek. Hasonló benyomásuk volt a gyűrűs haltartó elemzése során, bár anyagának nagy szembősége nem a legmegfelelőbb a halak számára, mivel gyakori jelenség volt a két órás tárolás során, hogy a halak a hálóból menekülni próbáltak. Ez rendkívüli fizikai és „mentális” terhelést jelenthetett a halaknak, ami a vérplazma glükóz koncentrációjában is megmutatkozott.

A kutatók az eredmények alapján azt javasolják a horgászoknak, halkedvelőknek, tógazdáknak és mindazoknak, akik a halakkal bármilyen kapcsolatba kerülnek, bánjanak velük jól és kíméletesen, mert minden élőlény megérdemli a „humánus” bánásmódot. Nem mindegy tehát, hogy milyen eszközöket vásárolunk. Ne a kedvező ár, a praktikus csomagolás vagy a jól eltalált marketing határozza meg azt, hogy mi mellett döntünk. Igyekezzünk a Catch and Release filozófiáját ne csak a visszaengedés gyakorlatában érvényesíteni, hanem a hallal való minél kíméletesebb bánásmódban is!

Szöveg és kép: Hegyi Árpád, Kovásznai-Szász Réka