A paszta

Mindig is hajlamos voltam a kísérletezésre, a csodának kikiáltott dolgok kipróbálására, így került érdeklõdési körömbe a paszta is, s ez adta az alkalmat arra, hogy aktuális horgászatom beszámolójában kicsit körüljárjam a témát.

A pasztát sokféleképpen hívják: paszta, „tájger”, „tájg” és még ki tudja hány becenévvel illetik. A lényeg, hogy egy szigorúan magas minõségû hallisztalapon nyugvó, porfinomságú õrlemény etetõanyag, amit használója úgy kever be, hogy fel tudja gyúrni a horogra.Célirányosan pontyhorgászatra találták ki, de az én és a környezetem tapasztalata az, hogy gyakorlatilag mindenfajta hal megeszi. A jobb gyártók hamar felismerték az igényt, és többféle ízesítéssel, színnel látták el a piacot. Alapvetõen kétfélét különböztetnek meg: az egyik a tésztapaszta, ami bekeverés után kis gombócot csippentve pókhálószerûen, nyúlósan szakad el a bázistól, illetõleg ujj között szétszedve nyúlós, tésztaszerû állagot mutat; a másik a klasszikus paszta, mely gyakorlatilag szemekre szétváló, apró, porjellegû, ám nedves, a vízben felhõt képzõ gombócot ad.

Aratáskor

Meleg van már hetek óta, a tavaszi esõzések is elmúltak. Számomra a nyár igazi mivoltát a búza betakarítása jelzi. Ilyenkor a kalászok már gyönyörû aranysárgák, és színükkel szinte tökéletesen illenek a folyamatos napsütéshez. Lassan idén is elérkezik az aratás ideje, én pedig újra a vízparti csendben találom magamat.

Ismét úton voltam. Ezúttal egy újabb cél, a Malév-tó felé, így Dabasnak vettem az irányt. Itt terül el ugyanis a most kiszemelt, 23 hektáros sóderbányából kialakított horgászvíz, melyet egy barátom ajánlott figyelmembe. Megérkezvén a helyszínre, szemeim azonnal igazolták a korábban hallottakat: a kristálytiszta vizet náddal borított, gyönyörû parti rész vette körül. A rendezett zöld parton hamisítatlan bányatavi érzés fogott el,  nagyon megtetszett a víz.

Bölcsõhalak

A nagy folyókhoz kapcsolódó frekventált területek, mint például a Tisza-tó, a Szigetköz vagy a Duna-delta a halak szaporodásában és növekedésében különös hangsúlyt kapnak. A halak számára ideális hely a horgászok paradicsoma is egyben, lévén, ezek halmágnesként” mûködnek. A halbölcsõnek tekinthetõ Bodrogzug vizei is ide tartoznak, melyek tökéletes terepet biztosítanak az UL-pergetés szerelmeseinek…

A Bodrogzug két nagy folyónk, a Bodrog és a Tisza által közbezárt terület déli, árvizek alkalmával nagy százalékban víz alá kerülõ részét jelenti. Az elöntött füves területek tökéletes ívóhelyet jelentenek a halak számára, de egyben a madárvilág Mekkája is az emberi hatásoktól (jobbára) elzárt tájvédelmi körzet. Természetvédelmi határozat alapján a legtöbb víz már nem horgászható a Zugban, ugyanakkor a Zsarón, a Bodrogköz legnagyobb vízelvezetõ csatornáján – számomra furcsa anomália okán – még a halászat is engedélyezett. Ezen a csatornán tavaszszal számos halfaj vonul befelé a folyóról – megfelelõ ívóhelyet keresve –, a dévérkeszegtõl egészen a harcsáig. Nyárra viszont megszûnik az idilli állapot, az eutrofizáció és a bomló szerves törmelék következtében sok helyen erõsen oxigénszegény, illetve nitrátos állapot lép fel, menekülésre késztetve az itt élõ halakat (volt rá példa, hogy réti csíkok úsztak kifelé a Bodrog vizébe). Az ezt megelõzõ idõszakban és árvízszegény években viszont képes olyan vízi egyensúly beállni a belsõ területeken, ami néhány, akár limnofil (lassú áramlást kedvelõ) halfajnak is elfogadható életteret teremt.

E = m×c²

Minden relatív

Adott egy horgászújság, aminek eltökélt szándéka, hogy rászoktassa, megszeretesse az emberekkel a finomszerelékes horgászatot, ami rendjén is van, mivel már néhányszor megállapítottuk, hogy mennyivel eredményesebb lehet az ember a hajszálnyi zsinórokkal és kisujjkörömnyi horgokkal. Ám ez csak addig állja meg a helyét, amíg nyílt vízen vagy kevés akadóval megtûzdelt területen pecázunk. Mi a helyzet a nehezebb tereppel?

Ha huszonötös monofillal vagy tízes fonottal horgászunk, akkor már nem is vagyunk finomszerelékes pecások? Véleményem szerint ez is, mint oly sok minden az életben, nézõpont kérdése, és erõsen relatív. Én úgy szoktam definiálni ennek fogalmát, hogy amíg a halnak van esélye a menekülésre – esetenként több mint a megfogás valószínûsége –, addig finomszerelékesnek tekinthetjük magunkat. Mondjuk ez snecizés szintjén sántít, mivel ott a 0,06-os zsinór is pofátlanul erõs szegény küszöknek, de a kivételek erõsítik a szabályomat!Miért írom mindezeket? Azért, mert a közelmúltban élményekben gazdag horgászatokban volt részem, azonban nem a klasszikus tizenvalahányas zsinórokkal és öt-húsz gramm dobósúlyú botokkal.Ezzel együtt az alkalmazott módszer és felszerelés az adott körülmények között bõven kimerítette a finomszerelékes horgászat minden általam felállított kritériumát.

Feketesügérre finoman

A feketesügéres pecáról sokaknak rögtön az amerikai versenyek televíziós képsorai ugranak be, ahogy a profik rövid bottal, multiorsóval hatalmas gumicsalikat vagy wobblereket dobálnak, és a megakasztott halakat kíméletlenül a csónakhoz „tépik”, majd bereptetik a fedélzetre. Igen, a nagyszájúak pergetése jobbára vastagabb zsinórt, erõsebb, multiorsós felszerelést igényel. Néha azonban õk, az amerikai nagymenõk is egy peremfutó orsós, vékony zsinóros összeállításhoz nyúlnak. Utánajártam, vajon miért.

FINOMSÁGOK ROVAT

Ne kosarazzuk ki kosarunkat!

A modern feederhorgászat mûvelõi rengetegféle kosarat alkalmaznak, legtöbben a klasszikus, drótból készített, különbözõ lyukmérettel elõforduló rácsos változatot. Ennek egyik oka, hogy használatuk igen egyszerû, hiszen pár mozdulattal, alulról és felülrõl megnyomva könnyen és gyorsan megtömhetõek etetõanyagunkkal, másészrõl az árúk sem túl magas. A folyamatos használat azonban elõbb vagy utóbb kosarunk vesztét okozhatja. A javítás ilyenkor kézenfekvõ és igen egyszerû. A szétnyílt résznél egy elõre levágott fonott zsinórral (ez tartósabb és nagyobb erõt képes elviselni) össze kell kötnünk a ketrecet. A célnak gyakorlatilag bármilyen fonat megfelel (legyen az merülõ vagy úszó), lényeg, hogy csomózható legyen.

Reszelt, grillcsirkés pellet

Manapság igen népszerû a pelletes, azaz a halas-hallisztes etetõanyagok használata, ezernyi variáció található a boltokban. Azonban most egy egyszerû, de különleges összeállítást szeretnék bemutatni: a reszelt pellet olcsó, gyors, könnyen elkészíthetõ, és ami legfontosabb, hatékony kosárba való!

Több vélemény létezik a horgászok körében: a bojlisok vallják, hogy a vízparton eltöltött több nap az igazi horgászat, azonban be kell látni, sokan nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Ergo csak pár órára jutnak a vízpartra, kikapcsolódni. Bár szerencsésnek mondhatom magam, hogy sok idõt tölthetek a kedvenc hobbimmal, mégis, ha úgy adódik, egy-egy délelõtt elszaladok horgászni.A félnapos horgászatok sokat elárulnak az etetõanyag hatékonyságáról; a legjobb tesztek ilyenkor esnek meg, mivel rövid idõ alatt kell bizonyítaniuk a fogósságukat. Vadvízen a pelletes etetõanyagot próbálnám legutoljára, azonban ha idõ szûkében vagyok, mindig a kedvenc parkomba megyek, a Benta mellé. Itt az intenzíven horgászott és telepített halállomány számára a hallisztes csemegék nem ismeretlenek. De még ilyen helyzetben sem mindegy hogyan, milyen formában kínáljuk fel a csalinkat.

Sügeres tanulság

Sok kapitális hal kifogása mögött rejlõ titok nyitja a természet adta nagy kirakós játék darabjainak helyes összeillesztése. A napokkal, hetekkel, néha hónapokkal korábban tanult leckék segíthetnek rátérni a sikerhez vezetõ ösvényre, ezért próbálom minden egyes horgászat alkalmával a lehetõ legtöbb információt befogadni, mert tudom, hogy ha aznap éppen nem is járok eredménnyel, egyszer majd egy igazi „piros betûs ünnepnaphoz” segítenek hozzá ezek a tanulságos esetek.

Domolykóra úsztatni a Hampshire Avonon aligha tûnhet megfelelõ receptnek nagy sügerek fogásához, pedig kétség kívül ez volt a forrása az akkor még jövõbeli sikeremnek. A parti fûben álltam, fejem felett susogott az arany- és bronzszínben pompázó lombkorona, és folyamatosan félmaroknyi piros csontiadagokat szórtam a folyó vizébe. Ezúttal a porcelánkék égnek és az erõs napfénynek köszönhetõen láthattam, hogy a falánk domik kis csapata nem bírt ellenállni az ingyen kaja csábításának, az alkalmi ebéd többi résztvevõje azonban valósággal meglepett. A hínár zöld foltjai alól – felmeredõ hát- és vérvörös farokúszóval – kirobbanva, majd oda visszahúzva egy csapat sügér tömte magát a bedobott csontival. Mivel egyik példány súlya sem érte el a fél kilót, megfogásukat tekintve nem voltak számomra igazán érdekesek, de viselkedésük a hazaúton többször is elgondolkodtatott.

TOP TIPP ROVAT

Régi idõk csalija?

Kenyeres finomság

A kenyér az egyik kedvenc csalim. Mindig kéznél van, könnyen kezelhetõ. Halkan jegyzem meg, nem csak a halak szeretik – a friss ropogós serclit magam is imádom elrágcsálni peca közben. A kenyérrózsa a mai napig igen fogós, misztikus csodacsalinak számít egyes helyeken. A következõ képeken látható csalizás kicsit ennek az újragondolása, a modern horgászati módszerek, felkínálási módok szerint átalakítva. Bread reloaded.